15.rész

sziasztok! meghoztam a 15. részt is,remélem tetszeni fog!:) ez nem lett olyan hosszú,de remélem nem baj:) tetszikeljetek,komizzatok:)

Az orvos Faith ágyához rohant,és megnézte pontosan,hogy mi is a baj.Váratlanul berohant egy nővér,és ő is a lányhoz rohant.

- Elvesztette az eszméletét! - mondta miután ránézett a fülsüketítően sípoló gépre,ami az ágya mellett állt.   - Doktor úr! Leállt a szíve. - kiabálta a nővér,az orvos pedig rögtön a defibrillátorért nyúlt.

Egyszerűen el sem hittem,mi történik Faith-szel.Próbáltam közelebb kerülni hozzá,de se Zayn,se a nővér nem engedte.

- Félre! - utasított az orvos,a nővérke pedig hátrébb lépett.Faith mellkasához emelte a defibrillátort,majd felugrott az ágytól.Erősebb fokozatra vette,és megismételte.Ezután megint ugyanez a folyamat,majd a harmadik próbálkozás után a helyére tette a defibrillátort,ránézett a monitorra,majd sóhajtott egyet.

- Sikerült. - mondta,és halvány mosolyra húzta a száját,majd rám nézett.
- Köszönöm doktor úr. - fogtam kezet vele,majd gyorsan Faith ágyához rohantam.Az orvos bólintott,majd kiment. A nővér beállította az infúziót,ami a karjába csöpögött,majd még egyszer a monitorra pillantott.
- Még bent maradhatnak,de kérem ne sokáig.Hagyják pihenni. - mondta,majd Zayn illedelmesen kinyitotta neki az ajtót,és ő is követte az orvost.

Odaültünk Faith ágyához,és csak néztük.El sem hiszem,hogy ez mind az én testvéremmel történik.Még csak 2 hónapja ismerjük egymást,de máris életveszélybe került miattunk.Ránéztem Zayn-re,aki tenyerébe temette arcát.Megfogtam a vállát,ő pedig rám nézett.Barna szemei megteltek hatalmas könnycseppekkel,amik ezután egyesével legördültek arcán.Miután kicsit megnyugodott,sóhajtott egyet,és beszédre nyitotta a száját.

- Harry.Figyelj rám. - vette komolyra a szót.Unottan ültem mellette,és valahogy éreztem,hogy vallatás következik.
- Ha Louis-ról van szó,el se kezd. - mondtam neki idegesen.
- Várj már.Azt se tudod,mi történt,és hogy miért.De te rögtön Louis-t hibáztatod.Tudod,hogy mindig melletted leszek,és támogatlak,de ezen gondolkozz el egy kicsit.Szerintem egyáltalán nem Louis tehet erről az egészről,és csak baleset volt. - mondta,majd szó nélkül magamra hagyott.
Louis mégis csak a legjobb barátom,nem tehetem ezt vele.Zayn felnyitotta a szemem.Tényleg nem kellet volna őt hibáztatni,és meg is bántam.Az,meg hogy emiatt majdnem meg is ütöttem...az nem én voltam.Totál kivoltam,nem érdekelt senki és semmi,csak a húgom.

- Hagylak pihenni,húgi.Bármikor itt leszek.Szeretlek. - pusziltam meg a homlokát,majd halkan elhagytam a rideg kórtermet.Ahogy kiléptem a folyosóra,Niall kétségbeesett arcával találtam magam szembe.

 - Ezt azért én sem gondoltam volna rólad. - csóválta a fejét.  - Elhiszem,hogy megijedtél,és aggódsz a testvéredért,de ne tudd meg,hogy ez Louis-nak mennyire rosszul esik.Nem elég,hogy ő is magát hibáztatja,még te is ráteszel egy lapáttal.Gratulálok Styles.Megcsináltad.Én is nagyon aggódom Faith miatt,de nem okolom Louis-t,mert tudom,hogy csak baleset volt. - próbálta osztani az észt,hogy nem Louis a hibás.Szó nélkül elviharzottam mellette.

És ő nem gondolja,hogy nekem ez mennyire nehéz? Erőt vettem magamon,és megkerestem Lou szobáját.Miután az ajtó elé értem,lassan a kilincsre helyeztem az ujjaimat,és határozatlanul benyitottam.Louis,miután meglátott,mozdulatlanul ült,és én is így tettem.

- Kérlek,bocsáss meg.Tudom,hogy én tettem ezt a szörnyűséget,de.. - kezdte el Louis,de félbeszakítottam mondatát.Odarohantam hozzá,és magamhoz öleltem.Ő a legjobb barátom,és nem akartam elveszíteni.Tudtam,hogy most nagyon megbántottam,és ez engem is zavart.
- Nagyon,nagyon sajnálom,hogy téged okoltalak. - néztem rá,majd elmosolyodott.
- Felejtsük el haver! Én se tettem volna mást. - veregette meg a vállam,majd még egyszer magához ölelt.  - De mondd már,mi van Faith-szel? - kérdezte kíváncsian.Reménykedett benne,hogy jobban van.
- Khm...Néhány perce leállt a szíve,de pont jókor jött Mr.James. - sóhajtottam.  - De már jól van,de nagyon fáradt vagyok. - ültem le az ágyára majd hátradőltem.
- Akkor most szépen hazamész,és kipihened magad. - intett Lou az ajtó felé.
- Nem!Nem fogom magára hagyni. - tiltakoztam.
- Én sem. - mosolygott Louis.  - Majd én vigyázok rá.Megígérem. - tényleg nagyon fáradt voltam,de nem hiszem,hogy egy percnél is tovább tudnék aludni.   - Menj már. - húzott fel az ágyáról a két kezemnél,majd kivezetett az ajtón.    - Isten áldjon!-röhögött,majd intettem,és elhagytam a kórházat.
Hívtam egy taxit,majd 10 perc múlva otthon is voltam.Hulla fáradtan kiszálltam az autóból,majd beestem az ürességtől kongó hatalmas házba.

                                               *Louis szemszöge*


Harry számíthat rám.Vigyázni fogok Faith-re.Lehet,hogy Harry megbocsátott,de ha Faith-nek valami maradandó károsodása lesz,akkor végem.Azt nem fogom túlélni.Hátradőltem,és csak néztem magam elé.

- Bocsi,nem zavarunk? - nyitott be hirtelen Niall,Liam és Zayn.Örültem a társaságuknak,ugyanis utáltam egyedül lenni.
- Dehogy,gyertek csak. - örvendeztem,majd felpattantam az ágyról.
- Voltunk Faith-nél,minden rendben. - bólogattak mosolyogva.Megkönnyebbülten sóhajtottam.
- Én pedig kibékültem Harry-vel. - mondtam,majd a srácok nagy lelkesedésben törtek ki.Láthatólag nagyon örülnek.

Kíváncsian kérdezgették,mikor mehetek haza.Pontos időpontot nem tudtam mondani,ugyanis még én sem tudom.Annyival elégedjenek meg,hogy a héten biztos.Annyira jól esett,hogy ennyire aggódnak értem,és még hulla fáradtan is az ágyam mellett dekkolnak.Beszélgetés közben egymás ellen ásítottak 2 percenként,ezért hazaküldtem őket.Komolyan,nekem kell arról gondoskodni,hogy aludjanak.Ha nem mondtam volna,lehet reggelig ásítanak mellettem.Miután végre hazamentek,én is -kisebb-nagyobb- nyugalommal tudtam elaludni.Faith a körülményekhez képest jól van,és én is hazamentek nem sokára.

14.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Ha tetszik komizzatok,tetszikeljetek,és a chat-be is írhattok!! xx

Miután az orvos közölte,hogy az egyik karja,a kulcscsontja és a bordája eltört,megdermedtem.Ez mind miattam.Megint rám tört a sírógörcs,de megszakította az orvos hangja.

- Bemehet hozzá,de csak egy kis időre,pihenésre van szüksége. - mondta,majd elviharzott.
Végigsétáltam az ürességtől kongó folyosón,majd végre Faith kórterméhez értem.Lassan a kilincsért nyúltam,majd halkan kinyitottam az ajtót.Faith gépekre volt kötve,és az egész szobát sípolás járta át.Közelebb léptem az ágyához,odahúztam egy széket,és leültem.Megint rám jött a sírás.Ez mind miattam van.Ha nem lettem volna figyelmetlen,ha nem nézem meg mi a baja az autónak,ha nem figyelek jobban az úton,akkor már régen otthon ülnénk nyugodtan.De nem,mindent elszúrtam.Soha nem bocsátom meg magamnak,és tudom,hogy Harry is engem fog hibáztatni.Én is ezt tenném a helyébe.Faith kómában volt,de éreztem,hogy fel fog ébredni.Hamarosan.Remélem.

                                               *Harry szemszöge*

Kórház.Minek hív engem Louis a kórházba? És miért nem válaszolt,amikor azt kérdeztem,Faith jól van-e? Miközben ezen gondolkodtam,előjött Niall a konyhából.

- Haver,mi is veled megyünk. - mondta,majd elindult a lépcső felé.

- Oké,de siessetek. - sürgettem meg őket.10 perc után végre elindulhattunk.Beszálltunk az autóba,majd London felé vettük az irányt.Körülbelül 15 perc múlva meg is érkeztünk a kórház elé.Mikor a recepcióhoz értük,aggódóan megszólítottam egy nővért.

- Elnézést,meg tudná mondani,hogy hol találom Louis Tomlinson-t? - kérdeztem,miközben idegesen járkáltam össze-vissza.

- A 214-es kórteremben van. - tájékoztatott mosolyogva a hölgy.Biztos felismert,hogy kik is vagyunk,de most valahogy nem izgatott.

- Kórterem? Mi történt vele? - ordibáltam szegény recepcióssal,aki kicsit megrémült.

- Elnézést. - húzott arrébb erőteljesen Niall,kicsit ideges lettem.
Gyorsan a 214-es kórterem felé siettünk.Mikor benyitottam,Louis-t láttam az egyik ágyon feküdni.

- Srácooook! - ugrott a nyakamba.Mindenkit végig ölelgetett,mintha ez lenne az utolsó napja.

- Mi van? Jól vagy? És Faith? Ő hol van? - bombáztam meg a kérdéseimmel,de ő még mindig lázban égett,hogy láthat minket.Nem értettem,miért örül ennyire.

- Nyugi.Elmondok mindent.. - nyugtatott le,pedig látszólag ő is ideges volt.

- Nem nyugszom le.Bökd már ki. - ordibáltam vele.

                                               * Louis szemszöge *


- Faith és én...Miközben hazafele tartottunk...hát autóbalesetet... - ekkor Harry a szavamba vágott.

- Hogy micsoda? Autóbaleset???? - az egész kórterem megrezgett Harry ordításától.A fiúk csitították le.Szomorúan ránéztem,majd folytattam.

- Látod,nekem semmi bajom,viszont Faith... - ekkor a szívem megszorult.Nehezebb volt kimondani,mint gondoltam.Elakadt a hangom,majd erős zokogásban törtem ki.

- Mi van Faith-szel? Mit tettél vele? - ő is megmondta,én tehetek az egészről.

- Az egyik karja,a kulcscsontja és a bordája eltört. - nyögtem ki végre két szipogás között.

- Ez mind miattad van! Ha te nem vagy akkora balfasz,akkor ez az egész nincs!!! - állt fel idegesen Harry,és majdnem nekem esett.Meg akart ütni,de még Liam idejében intézkedett,és lefogta.Nem láttam még ilyen állapotban őt.

Minden miattam történt.Harry,a legjobb barátom is megmondta,ráadásul egy nagy öklössel is bebizonyította volna,ha nincs Liam.Gondolom a többiek is engem hibáztatnak,amit megértek,és igazuk is van.

- Harry,kérlek nyugodj meg! - szólt rá Zayn indulatosan.
- Nem nyugszom. - ordibált.Megint meg akart ütni,de szerencsére Zayn útját állta.Kicsit elgondolkodott,majd valami kérdés-félét irányított felém,anélkül hogy rám nézett volna.

- Faith hol van? Látni akarom.MOST! - vergődött.
Amíg Zayn és Harry elmentek meglátogatni Faith-t,addig Liam és Niall a kórteremben maradt velem.

- Menjetek ti is.Velem ne foglalkozzatok. - hajtottam le a fejem,majd intettem az ajtó felé.

- Nem megyünk sehova.Mi szépen itt maradunk veled,Faith úgyis pihen. - mondta Niall,majd mind a ketten leültek az ágyam szélére.

- De nem érdemlem meg,hogy velem foglalkozzatok. - húztam meg a vállam.

- Hé.Hidd el,Harry idővel meg fog békélni.Még pár napig ezt fogja csinálni,de utána rájön,hogy nem te tehetsz erről az egészről,és felesleges veszekedni.
 - mondta Liam együttérzően.Szerettem volna hinni,de tudtam,hogy Harry nem ilyen.Nem bocsájt meg egyik napról a másikra.Ismerem már annyira,hogy tudjam.

- Mi mindig itt leszünk.Ahogy Harry és Zayn is. - kacsintott Niall,majd beleharapott a kórházi vacsorámba.Elmosolyodtam,de valahogy még ehhez sem volt kedvem.Liam erősen törte a fejét valamin,majd legörbült a szája.

- Ha Debbie megtudja...szegény kiscsaj,ki lesz rendesen. - mondta,amire én és Niall szomorúan lehajtottuk a fejünket.Egyre jobban dühít,hogy erről az egészről én tehetek,és tönkretettem az életét Harry-nek is,és Faith-nek is.

                                                   *Harry szemszöge*

Még mindig nem jutott el az agyamig,hogy mit tett Louis a testvéremmel.Soha nem bocsájtok meg neki,ha Faith-nek valami maradandó sérülése lesz.Ahogy gondolkodtam,egyre közelebb értünk a nővérpulthoz,ahol még 10 perccel ezelőtt az egyik nővérrel ordítoztam.Szerencsére már más állt ott,nehéz lett volna megint beszélni vele azok után,ahogy viselkedtem vele.

- Elnézést.Meg tudná nekünk mondani,hogy melyik kórteremben van Faith Meyer? - szólította meg Zayn kedvesen a fekete,hosszú hajú nővérkét,aki mosolyogva ránk nézett.

- Persze. - ránézett a számítógép monitorjára,majd sóhajtott egyet. -Intenzív...-nézett ránk együttérzően.
Kezdett múlni a türelmem.Elmondja végre,vagy itt öregszünk meg? - 589-es kórterem.B épület,második emelet,folyosó vége. - mondta.
Több se kellett,azonnal elsiettünk a pult előtt.Átszaladtunk a B épületbe,ott a hosszú lépcsőn felmentünk,majd a folyosóra értünk.Óriási léptekkel indultunk a hatalmas INTENZÍV OSZTÁLY feliratú tábla alatt lévő ajtó felé.Nem tudtam mi vár ránk,amikor belépünk a kórterembe.Mikor az 589-es kórterem ajtaja elé értünk,lassan,remegő kézzel megfogtam a kilincset.Féltem.Féltem attól,hogy milyen állapotában fogom látni.


- Menj csak,majd benézek utánad. - mosolygott Zayn,majd leült a fehér székek egyikére.

Bólintottam,majd halkan benyitottam.Bezártam magam mögött az ajtót,és végignéztem a rideg szobán.A kórterem kellős közepén Faith feküdt gépekre kötve.Közelebb léptem.A szoba kongott az ürességtől,de a gépek csipogásán kívül semmit nem lehetett hallani.A kómában lévő testvérem kővé dermedve feküdt az ágyon.Végül az ágya mellé húztam egy széket,és megfogtam a kézfejét.Hideg volt és rezzenéstelen.Tehetetlennek éreztem magam.De tudtam,hogy meg fog gyógyulni.Ha valami maradandó károsodása lesz,sem magamnak,sem Louis-nak nem bocsájtok meg.Jobban kellett volna vigyáznom rá.És Louis-nak is.Mikor arcát figyeltem,furcsa módon,mintha próbálta volna kinyitni a szemét.Azt hittem,csak képzelődök,ezért nem foglalkoztam vele.De megint ránéztem,és a szemét újra próbálta kinyitni.Miután meggyőződtem,hogy nem hall engem,kirohantam a kórteremből,és utasítottam,hogy azonnal szóljon az egyik orvosnak.Miután Zayn elszaladt,gyorsan visszamentem a kórterembe,és hangos,fülsüketítő sípolás ütötte meg a fülem.Túl hangos volt.Ránéztem az ágya mellett lévő gépre,ami erősen villogott.Tudtam,hogy valami nagy baj van.Kinéztem az ablakon,és megláttam az orvost.

- Doktor úr! Kérem csináljon valamit!!! - kiabáltam,és nem tudtam mi fog történni ezután.

13.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt,olvassátok !:-) xx



London egyik legismertebb,és legjobb szórakozóhelyére tartottunk.A barátnőinkkel az épület előtt találkoztunk.A csajok természetesen ismerték a One Directiont,így természetesen látni akarták Louis-t.
Tracey,Lizbeth és Rachel kedves üdvözölték Louis-t a találkozás után,beszélgettek,nevetgéltek,de nem álldogáltunk kint sokáig,úgyhogy búcsút vettünk egymástól.

- Akkor majd hívlak! És vigyázz madara. - vette komolyra a szót egy mosoly után,megölelt,majd beszállt a kocsiba,és elhajtott.

- Nyugi,minden rendben lesz. - integettem,majd bementünk az épületbe,ami meg volt telve emberekkel.
Üvöltött a zene,az emberek táncoltak,iszogattak.De mégis volt valami furcsa.Az épület hátsó része felől hangos kiabálás hallatszott.Az emberek szivárogtak onnan,és távolabbról figyelték a jelenetet.Mint később kiderült,két 40-es férfi összeverekedett,ami elég súlyosra sikeredett.Minden csupa vér volt,és az üvöltő zenét elnyomta a veszekedés helyéről szivárgó kiabálás.Kis idő múlva,szerencsére 2 biztonsági őrt véltünk felfedezni a bejárat felől közeledni.

- Kívül tágasabb. - mondta -a háromszor akkora ember- majd könnyedén kirakta a két fickót.Ezután végre normálisan bulizhattunk.

                                                      *    *   *

- Szia Lou! Mehetünk haza. - röhögtem bele a telefonba elég jó állapotban.Deb már elment Tracey-vel,Lizbeth és Rachel pedig hazasétáltak. Egyedül álltam a szórakozóhely előtt,Louis-ra várva.Pár perc múlva meg is érkeztünk,majd elindultunk.
Mikor Forest Hill-be értünk,furcsa hangra lettem figyelmes az autó motorháztetője felől.Valami elkezdett kattogni és erősen zúgni,közben az erős füsttől semmit sem lehetett látni.

~ Louis szemszöge ~

Nem tudtam,mi volt a baja kocsinak.Próbáltam lefékezni,de az autó nem lassított.Kattogások erős zaja hallatszott,az ablakon az erős füsttől pedig nem lehetett látni semmit.

- Faith,nyugi! - kiabáltam,ugyanis láttam,hogy Faith aggódó tekintettel néz rám.
Lehúztam az ablakot,hogy legalább maradjunk az úton,de ez sajnos nem jött össze.Egy farönknek köszönhetően lesodródtunk az útról,és valami dombos,földes úton mentünk keresztül.Később egyre több fa vált láthatóvá,így azt gondoltam,valami erdő-féleségben lehettünk.

- Louis!  - kiabálta el magát.  - Hol vagyunk? - szorította meg a kocsi ajtaján lévő kapaszkodót.
Nem feleltem.Tudtam,hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

- Mondj már valamit. - ordította sírva.Hihetetlenül rossz volt nézni,ahogy ül ott és nem tud semmiről.Mindketten tehetetlenek voltunk.A kézifék még mindig nem működött,így szorosan megfogtam a kézfejét,és megpusziltam.

- Faith.Nagyon megszerettelek,és nem akarlak elveszíteni.Inkább nekem essen bajom,de ne neked. - néztem a szemébe,amik megteltek könnyekkel.Reméltem,hogy nem ezek lesznek az utolsó mondataim.

- Én is szeretlek téged,de miért mondod ezt? - kerekedtek ki gyönyörű szemei.Szívem hevesebben vert,mint eddig valaha.

Egy tölgyfa.Egy öreg tölgyfa volt az,amit azt hittem,utoljára látok.Még egyszer rápillantottam Faith-re,aki lehajtott fejjel,sírva ült mellettem.Elviselhetetlen volt,hogy ha valami baja esik,az csak is az én hibám lesz. Majd egy hangos csapódás kíséretében minden elsötétedett körülöttem.Nem tudom meddig feküdhettem eszméletlenül,de később erős fejfájásra emeltem fel a fejemet.A halántékomhoz nyúltam,majd az ujjam véres lett.Homályosan láttam,de ez volt a legkisebb problémám.Villódzó fények és nyikorgás vett körül.Első gondolatom az volt,hogy Faith jól van-e.Reméltem,hogy igen,és néhány horzsolással megúszta az egész balesetet.De tévedtem.Nagyot.Négykézláb nagy nehezen odamentem Faith-hez,akinek fejéből patakként áramlott a vér.Szemei szorosan összezáródtak,vörös ajkai hófehérek voltak.

- Faith! Hallasz? Nyisd ki a szemed. - fogtam két kezem közé hideg arcát.
Ekkor hirtelen eszembe jutott,hogy telefonon értesíthetem a mentőket és a srácokat.Tárcsáztam a számot,majd valahogy elmagyaráztam,hogy körülbelül merre is vagyunk.Aztán bátorságot vettem,és felhívtam Harry-t.

                                       *Telefonbeszélgetés*
- Harry? - kérdeztem,miután megszűnt a kicsengés.
- Igen,mondjad.Nem gondolod,hogy egy kicsit késő van már? - szólt bele a telefonba egy álmos hang,ami feltehetően Harry-é volt.
- Gyere a kórházba.Siess! - mondtam.Igaz,még a mentő sem érkezett meg,de mire ők Londonba érnek,addigra mi is a kórházban leszünk.
- Miért? Mi történt? - kérdezgette.Sóhajtottam,majd miután szirénázást hallottam,gyorsan próbáltam lerázni Harryt.
                                            ***

Az autó gyorsan odaért hozzánk,és miután látták,nekem kutya bajom,kezelésbe vették Faith-t.

- Kérem mondják,hogy jól van. - könyörögtem.
- Nem tudunk semmit mondani. - mondta az egyik mentős,majd felrakták a hordágyra,beszálltunk az autóba,és elindultunk.
Az az idő,amíg a kórházba értünk,egy teljes örökkévalóságnak tűnt.10 perc után végre megérkeztünk a legközelebbi kórházba,ahol már 2 nővér,és egy orvos várt minket.

- A fiatalúrnak nincsen komolyabb baja,viszont a lánynak súlyos sérülései vannak.Vigyék az intenzívre. - tájékoztatta az ott állókat,majd elindultak az intenzívre. El sem hiszem,mekkora tragédiát okoztam ezzel Faith-nek,és Harry-nek.

- Ön jöjjön velem. - sietett oda hozzám egy újabb nővér,aki elkísért az egyik vizsgálóba.

Alaposan megvizsgált,vért vett,de az ég világon semmi bajom,csak a fejemen van néhány horzsolás.Ellentétben Faith-szel.Nem tudom mi lehet a baja.Miután megbizonyosodtam róla,hogy nem kell a kórtermemben ücsörögni,felmentem az intenzívre.Még vizsgálták,így nem lehetett bemenni,ezért leültem az egyik székre,és csak sírtam.Idegesen járt a lábam,a fejem erősen fájt,de nem érdekelt.Hosszú várakozás után az egyik orvos lépett ki a kórteremből.