12.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt,olvassatok,tetszikeljetek! xx

A 'leszel-e barátnőm' kérdésére adott válaszom után kicsit rosszul éreztem magam,de megnyugtatott,és azt mondta,ezt várta,nem akarta elsietni,csak muszáj volt megkérdeznie.Ezután nyugodt szívvel sétáltunk tovább,majd bementünk az egyik cukrászdába,és megettünk 1-1 szelet sütit.Minden percét élvezem a vele együtt eltöltött időnek.11 órakor már menni alig bírtunk,így fogtunk egy taxit,és hazamentünk.

Otthon mindenki el volt foglalva.Harry tv-t nézett,közbe a telefonját nyomkodta,Zayn  és Louis éppen kötekedtek egymással,és mikor épp beléptünk a házba,Zayn hatalmasat lökött Louis-n,aki,mint egy dominó,leborult a székről.


- Helló srácok! - kiabáltam el magam,amire mindenki ránk nézett


- Megjöttetek?  -kérdezte Louis a földön ülve.

- Nem,még a parkban ülünk. - forgatta meg a szemét Niall,majd lepakoltunk,és leültünk tv-zni.

- Faith,beszélhetnénk? - kérdezte Zayn,pont abban a pillanatban,amikor leültem.Kötekedik,de még úgyis visszakapja.Felálltam,majd egy gúnyos mosolyt intéztem felé,majd félrevonultunk.

- Látom megbeszéltétek.Ugye... - itt megállt.  - Elmondta? - vett egy nagy levegőt.Félt,hogy nem mondta el Niall,hogy szerelmes belém,és nem akarta elárulni.

- Igen.Aranyos volt,mondtam,adjon egy kis időt.Remélem nem fogja feladni. - mosolyogtam,majd otthagytam.Elégedjen meg ennyivel,majd meglátjuk mi lesz.
Mivel múlt éjszaka keveset aludtam,felmentem Niall szobájába,és lefeküdtem aludni.Mikor már majdnem bealudtam,halk ajtónyikorgást hallottam.Felemeltem a fejem,de vissza is tettem,mikor láttam,hogy csak Niall.

- Remélem nem baj,hogy itt feküdtem le.Nem volt kedvem a saját helyemen aludni. - mondtam neki álmosan,csukott szemmel.Igazából tök mindegy,hol alszom,de most mégsem ez volt az oka,hogy nem a saját szobámban alszom.Érezni akartam Niall illatát,és azt akartam,mellette feküdjek le,és keljek fel.

- Semmi baj,aludj nyugodtan.Én is boldogabban fekszek le,ha mellettem vagy. - mondta halkan,majd egy 'jó éjt puszi' kíséretében lefeküdt mellém.Mostmár végre elmondhattam magamról,hogy igen is boldog vagyok.Még nem teljesen bizonyosult meg bennem az,hogy szeretem-e Niallt,de az biztos,hogy ennek jó vége lesz.Boldogan csuktam le a szememet,és aludtam el.

Reggel szintén halk ajtónyikorgásra keltem,de azt gondoltam,biztos Niall ment ki.De ezután újabb és újabb mocorgásokat hallottam,ezért kinyitottam a szemem és halkan felültem az ágyra.

- Jaj,de megijesztettél. - kiáltott rám Debbie,miután látta,ahogy körülbelül úgy ülök az ágyon,mint egy zombi.

- Nem volt szándékos. - mosolyogtam,majd visszadőltem.  - De mit keresel olyan bőszen? - érdeklődtem fetrengve.

- Ja,kölcsön vehetem a virágos ruhádat? Tudod,amelyiket Londonba vetted. - mondta,miután látta,hogy nem tudom melyik virágos ruháról beszél.Miután megtalálta a szekrényem aljában,felmutatta,amire bólintottam,majd kiviharzott a szobámból.
Miután kiment,felváltotta Niall.

- Fent vagy? - kérdezte halkan.

- Igen. - ültem fel,majd megdörzsöltem a szemem környékét.

- Mi megyünk,interjúnk lesz Londonban.Sietünk. - lépett mellém egy utolsó pusziért,majd hosszan megpusziltam az arcát.
Miután megérdeklődtem,hogy mennyi is az idő,és azt válaszolta Niall,hogy délután 2 óra,kicsit furcsán néztem rá.Intettem,majd pár pillanat múlva Harry egy hangos ajtócsapással jelezte,hogy elmentek.
Már ennyi lenne az idő? Kérdeztem magamtól összezavarodva.Lementem a nappaliba,hogy valami táplálék-féleséget juttassak a szervezetembe.Miután találtam egy kis műzlit,elkészítettem,majd beültem a tv elé,és megettem.Mikor épp indultam volna fel a szobámba,kopogtak.Át se vagyok öltözve,gondoltam magamban idegesen.Kinéztem az ajtó üvegén,és Cole állt az ajtó másik oldalánál.

- Szia cica ! - rontott be az ajtón.Végignézett rajtam,és látta,hogy csak egy topp és egy rövidnadrág volt rajtam.

- Szia.Várj egy kicsit,még át sem vagyok öltözve. - mondtam neki,miközben próbáltam kinyomni az ajtón a mellkasánál.

- Héé! Az sose baj,legalább kevesebb ruhát kell majd levennünk. - simult hozzám.Ahogy beszélt,éreztem a lehelletét.Pia szag.Cole totál részeg volt.

- Te full részeg vagy.Menj innen. - toltam el magamtól,de nem jött össze.

- Á,dehogy vagyok részeg. - kiabálta,majd megmarkolta a hátsófelemet.Próbálta kimászni,erős kezei alól,de sehogy se jött össze,mert rádobott az ágyra és rám feküdt.Tudtam mit akart csinálni.Levette a pólóját,és simogatni kezdett.

- Cole hagyjál.Fejezd be! - kiabáltam,de teljesen feleslegesen,mert nem engedett.
Egyre jobban fájt a szorítása a csuklómon,amit később elengedett,mert azt ordibáltam,el fog törni.Segítségért akartam kiabálni,de tudtam,hogy senki nem fogja hallani,ezért nem is próbálkoztam.Majd az egyik pillanatban,mintha valaki megmondta volna neki,hogy mit kell tennie,Niall rontott be a házba.Meghallotta a kiabálásomat és visszajött.Ekkor,mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről.Tudtam,hogy most már nem eshet bajom,amit Niallnek köszönhetek.

- Most azonnal engedd el!!!! - Niall torka szakadtából kiabált Cole-ra,aki dühösen felállt,és elé állt.

- Mi közöd van Faith-hez? - lökte meg erőteljesen Niall vállát.

- Ha te azt tudnád. - mondta gúnyosan Niall,majd felpofozta Cole-t.Olyan sallert kapott,hogy találkozott a padlóval.  - Jól vagy Faith? - rohant oda hozzám Niall aggódóan.

- Nincs semmi bajom,azt hiszem.De most ne velem foglalkozz,szabadíts meg ettől az állattól. - mondtam,majd Niall felállt,szó szerint megfogta Cole-t és kirakta az ajtón. Az az érzés,elmondhatatlan volt.Zokogva rohantam Niall felé,aki még mindig az ajtóban állt.Az ölébe ugorottam,és csak sírtam.Leültünk a kanapéra,de egyszerűen nem tudtam lenyugodni.

- Sírd ki magad nyugodtan.Többet ez az alak ide be nem teszi a lábát,ezt elhiheted.De nem esett semmi bajod? - kérdezgette,majd hozott egy pohár vizet.

- De te hogy kerülsz ide? - jutott eszembe,hogy ők az előbb mentek el egy interjúra.

- Itthon hagytam a telefonomat..Szerencsére. - sóhajtott,majd két karját körém fonva szorosan magához ölelt.  - Szólok a fiúknak,hogy menjenek helyettem,nem hagyhatlak itt,egyedül. - mondta majd a kezébe vette a telefonját,és tárcsázni kezdte Zaynt.

- Nem teheted ezt a rajongókkal.Most az hogy néz ki hogy te nem mész? - tiltakoztam,de már késő volt.A fiúk mérgesek voltak,amiért nem ment,de mivel már így is késésben voltak,el kellett indulniuk,nélküle.

- Köszönöm.Ha te nem jössz,akkor... - motyogtam,de a szavamba vágott.

- Ne is mondd. - ezzel mutatóujját ráhelyezte a számra,és gyengéden megcsókolt.Semmit nem akartam jobban,mint a csókját.  - Én mindig itt leszek.-halványan mosolygott,majd lágyan megpuszilta a homlokomat.
Felmentem a szobámba,hogy kipihenjem magam.Később Niall is feljött a szobámba,és beült a gépem elé.Egy óra múlva hangos ajtócsapásra keltem.Ránéztem Niallre,aki egy hatalmas letolásra számított,de azt mondta nem érdekel,nem szórakozásból maradt itthon.

- Niall,ilyet nem csinálhatsz,hogy úgy döntesz,hogy itthon maradsz! - lépett be a házba dühösen Harry.Niall már a lépcsőfordulóban állt,mikor Harry a fejéhez vágott elég hülye dolgokat.Én csak fentről hallgattam,ahogy szidják egymást,majd intettem Niallnek,hogy mondja meg,miért is maradt itthon,majd sóhajtott egyet.

- Akkor sem,ha a testvéredet majdnem megerőszakolják? - kimondta.Mindenki lefagyott.Csend lett,és senki nem szólt.A szempárak kétszeresükre nőttek a mondat hallatán.

- Hogy micsoda? Faith hol van? - emelte fel a hangját Harry.  - És ki volt az?

- Cole. - mondta Niall.Halkan,és lassan jöttem ki a szobámból,majd lementem a nappaliba.
Egyre nehezebben lépkedtem le a lépcsőfokokon,és úgy éreztem,összeesek.Ahogy leértem,Harry szaladt oda hozzám az idióta kérdéseivel.Nem tudtam semmivel foglalkozni,a derekamat fogta,én pedig a fejemet.Egy erős szúrást éreztem a fejemben,majd elestem.Többre nem emlékeztem.Ezután már Harry karjaiban keltem fel.Arcom,mint a fal,olyan fehér volt.Harry felfektetett a kanapéra,és mellém ült.

- Faith,minden rendben? - kérdezte.

- Mi történt? Miért fekszek a kanapén? - kérdeztem összezavarodva,de a fejem még mindig erősen fájt.Miután közölték velem,hogy elájultam,kértem egy fejfájás-csillapítót,amitől reméltem,hogy kicsit alább hagy a fejfájásom.

- Egyébként nem esett semmi bajod? Mármint érted,Cole. - nem akarta kimondani,mert tudta,hogy emiatt ájultam el.

- Nincs semmi bajom,Niallnek köszönhetően. - néztem a mellettem álló szőke srác mélykék szemeibe.

- Kösz haver! - ölelte meg szorosan Harry Niallt.Bocsánatot kért az előbbi leszidásáért,majd újra én voltam a központban.De még mielőtt megbombáztak volna a különféle kérdésekkel,Debbie lépett be az ajtón.Mikor megláttam,könny szökött a szemembe.Odajött hozzám,én pedig szorosan magamhoz öleltem.Miután elmondták neki,hogy mi történt,kopogtak.

- Majd én nyitom. - állt fel mellőlem Liam.  - Te meg mi a francot keresel itt? - kiabált az ajtó mögött álló 180 magas srácnak,miután meglátta,ki áll ott.

- Ki az?  - kérdezte Niall miközben engem ápoltak.

- Ne akard tudni. - közölte Liam,de Niall az ajtóhoz lépett.Liam még idejében megállította,hogy azért mégse verekedjenek.

- Mi van? Testőreid vannak,Faith? - ordított be matt részegen hozzám.

- Csendbe maradhatnál.Minek jöttél már megint? - léptem én is Liam és Niall mellé.Cole egyik lábát betette az ajtón,szándékában állt bejönni.

- Maradj csak ott kint. - tolta ki Liam a vállánál fogva.

- Csak a délutánit szeretném megbeszélni. - próbált úgy csinálni,mint aki sajnálja a dolgot.

- Nem kell azon semmit se megbeszélni.Te most szépen hazamész és örökre békén hagysz. - csaptam össze a két tenyerem,majd Liam az orra előtt becsapta az ajtót.

Felmentem Debbie-hez a szobájába beszélgetni.Miután jól kibeszélgettük magunkat,úgy döntöttünk,tartunk egy csajos estét.Felhívtuk a barátnőket,majd elkezdtünk készülődni.Én a fekete,pánt nélküli ruhámat vettem fel,szintén fekete magassarkú,platformos cipőmmel.Szememre füstös szemfesték került szempillaspirállal kiegészítve,de a halvány alapozó és a szájfény sem maradhatott ki.Debbie egy vajszínű ruhát,és az ugyanolyan színű cipőjét választotta.Miután alaposan elkészülődtünk,lementünk a nappaliba,ahol mindenki rendesen megnézett minket.

- Hű. - mondta Niall ámuldozva.Mindketten elmosolyodtunk,majd Louis-ra néztem.

- Lou. - szólítottam meg,amire gyorsan rám szegezte a tekintetét.  - Itt a kocsid? Nincs Londonban véletlenül valami dolgod? - néztem rá kérdően.Nem tudunk máshogy felmenni.

- Hát,ha nagyon szépen kértek,akkor felviszlek titeket.Addig benézek Eleanor-hoz. Hozd a kocsikulcsot. - intett,majd lement a garázsba.Utána mentem,majd a kezébe nyomtam a kulcsot.  - Minden rendben? - kérdezte még utoljára.

- Ma kibulizom magam.Elfelejtem ezt az egészet,és jobb lesz. - mosolyogtam,majd beültünk a kocsiba.

- Vigyázzatok magatokra.De tényleg! - kiabálta ki az ablakon Niall,komolyan.Bólintottam,majd elindultunk.

11.rész

Sziasztook ! Hát meghoztam a 11.részt,nem lett annyira hosszú,de azért remélem tetszeni fog.Jó olvasást! xx

Niall megpuszilta a homlokom,és fejemet térdére hajtottam.Így aludtam el,de hajnali 2-kor a szél erős fuvallatára keltünk fel,és bementünk.Felmentünk a szobájába,majd ölelő karjaiban aludtam vissza.De ébredni már egyedül ébredtem.Először meglepődtem,ugyanis ő is hétalvó,és képes délutánig aludni.Ránéztem Niall telefonjára,hogy mennyi az idő,ami délután 1 órát mutatott.Biztos voltam benne,hogy már felkelt,azért kicsit magamhoz tértem,majd leballagtam a nappaliba.Liam és Zayn a reggelit készítették,Harry a fürdőben szorgoskodott,Louis kint ült a teraszon,Niall pedig a kanapén fetrengett.

- Jó reggel srácok ! - köszöntöttem őket kómásan,majd lehuppantam Niall mellé.

- Jó reggelt neked is. - intettek a fiúk a konyhából,majd Niall egy puszit adott az arcomra,akkor amikor senki sem látta. Benéztem a konyhába,ahol Liam és Zayn a kedvencemet csinálták.Rántotta baconnel.Megveregettem a srácok hátát,majd egy egyszerű kérdéssel fordultam Niallhez.

- Debbie még alszik? - válaszul erősen bólogatott.Mosolyogtam,majd kinéztem Louishoz a teraszra.Szomorúan a reggeli kávéját szürcsölgette,miközben a telefonját nyomkodta.  - Zavarok? - kérdeztem.

-Nem,gyere csak. - mosolygott.Meg sem kellett kérdeznem,tudta miért megyek.  - Összevesztem Eleanorral. - gördült le egy könnycsepp az arcán.

- Mi a baj? - csodálkoztam,majd megsimogattam a hátát.

- A média miatt.A Directionerek féltenek,azt mondják,nem szeret igazán,és szerintük csak az hírnév miatt van velem. - fogta a fejét.

- Próbáltál már vele beszélni?

- Igen.Épp ez volt a baj.Azt mondja,miattam van az egész,és az idióta rajongóink miatt. - nagyon megviselte szegényt.Meggyőztem,hogy tőluk jobban senki nem tudhatja,főleg nem a Directionerek.Ők nem ismerik a srácokat,csak kívülről.Azt hiszik,mindent tudnak róluk,de elég nagy tévedésben vannak.

- Beszéljétek meg még egyszer,hidd el,minden rendben lesz. - mondtam neki,majd behívtam a konyhába reggelizni.  - Lenyugszol,és ő is.Minden jóra fog fordulni. - mondtam,majd adtam egy puszit az arcára.
Bementünk a konyhába,ahol már meg volt terítve,az ennivaló az asztalon volt,már csak ránk várt.Beültem Niall és Louis közé,a többiek is helyet foglaltak,majd neki kezdtünk.10 perc múlva nem volt semmi az asztalon.Minden létező ennivalót elpusztítottunk. Ezután kicsit rendbe szedtük magunkat,ugyanis a fiúk ma vettek fel pár számot az új albumra,én pedig úgy terveztem,elmegyek Cole-hoz,Debbie pedig az egyik barátnőjéhez.Úgy beszéltük meg,hogy este 6-kor találkozunk az egyik közeli parkban.

A srácok elvittek Cole-hoz,akivel sétáltunk,kutyát sétáltattunk,de még mindig a fejemben cikázott az azelőtti nap szúrós megjegyzései.Tiszta kellemetlenül éreztem magam mellette,ahogy csak sétálunk egymás mellett,és mint akik pár órája ismerik egymást,kb. 2 méteres távolság van köztünk.Mikor közelebb lépett,és szánk egyre közelebb ért egymáshoz,megzörrent a telefonom. Sms jött Nialltől.

"Este egy séta?Írj vissza!:-) " - írta. Válaszul egy 'Oké,Puszi'-t válaszoltam,majd bocsánatért esedezve megcsókoltam Cole-t.Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez,de még nem akartam,hogy bármit is sejtsen.
Lassan 6 óra,így hát elindultam.Mivel Cole-hoz közel van a park,ahol 'gyülekezünk',ezért el akart kísérni,de rávágtam egy 'nem kell köszi'-t,majd egy csók után otthagytam.5 perc múlva ott is voltam a megbeszélt helyen,de Debbie gyorsabb volt.Az egyik padon ült egyedül,a zenelejátszójával a kezében.

- Helló! A srácok? - léptem mellé.

- Már elindultak,nemrég beszéltem velük. - éppen hogy kimondta,a távolból 5 idióta srácot véltem felfedezni.

- Emlegetett szamarak. - forgattam meg a szemem nevetve.

- Sziasztok csajok. - köszöntött Zayn.

- Mehetünk? - lépett mellém Niall arcán széles vigyorral.Bólintottam,majd megbeszéltük a srácokkal,hogy majd este megyünk,ne várjanak.


- Erre a pillanatra vártam egész nap. - suttogtam a fülébe.Láttam,ahogy kirázza a hideg.
Óvatosan a kezemhez nyúlt,majd összekulcsolta ujjainkat.Fél óra folyamatos járkálás után leültünk az egyik padra.Csendben ültünk egymás mellett,amikor eléggé zavart a csend,de Niall megtörte.

- Khm. - köszörülte meg a torkát.  - Lehet gyors leszek.De..Lennél a barátnőm? - kérdezte,majd kezét ismét az enyémre helyezte.
- Nem tudom.Kérlek adj még egy kis időt. - néztem gyönyörűen csillogó kék szempárjába,majd bólintott.Rossz volt nemet mondani neki,de nem akarom megbántani.Remélem nem vette nagyon magára,és még nem adja fel.

10.rész

Sziasztok ! Meg is hoztam a következő részt ! Kinézet is új !:-) Komizhattok,tetszikeljetek,és már chaten is írhattok !:-) xx

Miután felvettem a telefont,Cole azt mondta,átjön.Nem nagyon volt kedvem hozzá,Niall csókja után.Mindegy,majd túlélem valahogy,gondoltam.Közöltem Niallel,hogy mindjárt itt van,szóval át kell öltöznöm,ezért nyomtam egy puszit az arcára,és kiviharzottam.

- Szeretlek. - hallottam halkan.Azt hitte bementem a szobámba,de elég közel voltam ahhoz,hogy halljam.
Ő szeret.Én nem tudom mit érzek,és nem is akarok addig semmit mondani,ameddig nem bizonyosul meg bennem a kölcsönös érzés.Egyenlőre Cole-t szeretem.Azt hiszem. Bementem a szobámba,majd Zaynnel találtam szembe magam.Éppen az egyik csajos újságot olvasgatta.

- Érdekes? - kérdeztem tőle nevetve,amire megforgatta a szemeit.

- Mennyi hülyeség van ebbe..Az egyik oldalon azt írják,mennyire gyönyörű mindenki,a másikon pedig már a fogyókúra tippjei vannak... - nevetett.  - Na de mi újság? Beszélt veled Niall? - kérdezte kíváncsian.

- Aha.De majd mesélem,sipirc,hadd öltözzek. - fogtam meg a két kezét,és felhúztam az ágyamból.

- Már itt sem vagyok.. - mosolygott,majd kiviharzott a szobámból,majd egy nagy puffanást hallottam,miután bezártam az ajtót.Kinyitottam az ajtót,és Zay a földön feküdt,a kezét fogdosva. -Elestem.-mondta nevetve.

- Te szerencsétlen. - felnevettem,majd magamra zártam az ajtót. Kicsit rendbe szedtem magam,megfésülködtem és egy kicsit kisminkeltem magam.Átöltözem,ugyanis azt mondta,elvisz sétálni.Miután normálisan elkészülődtem,lementem a nappaliba.Liam és Louis beszélgettek,Niall szokásához hűen evett,Harry a laptopját bámulta,Zayn pedig telefonált.Beültem Niall mellé,és megbeszéltünk,hogy a csókról senki az ég világon nem tudhat rajtunk kívül.

- Ez Cole lesz. - néztem Niallre nevetve két kopogás között,majd odaszaladtam,és kinyitottam az ajtót.  - Sziaa.-adtam egy hosszú csókot a szájára.

-Szia drágám.-ölelt magához szorosan.Furcsa érzés kapott el,miközben ölelt,de minél hamarabb ki akartam verni a fejemből.  - Múltkor itt hagytam valamit,felmehetnék a szobádba?-kérdezte,amit furcsának találtam.

- Menj csak,addig felveszem a cipőmet. - mondtam,majd Cole felment,én pedig végre teljesen elkészültem.
Gyorsan végzett,így el is tudtunk indulni.Elköszöntünk a srácoktól,majd kiléptünk az ajtón.A nap erős sugarai erősen belefúródtak szemembe,ezért gyorsan felkaptam a napszemüvegemet.

- Egész jó illat volt a szobádban.. - nézett rám gonoszan.  - Ki járt ott? - vont kérdőre.

- Tessék? Ezt most komolyan gondoltad? - kérdeztem nevetve. 5,érted,5 fiúval lakok együtt. - világosítottam fel.

- És csak kettőnek van barátnője. - tette hozzá.Hát ezt nem hiszem el.Hogy lehet valaki ennyire tapló?

- Háromnak.javítottam ki.  - De ezt már megbeszéltük,nem?-bólintott egyet,majd tovább mentünk.
Ez a pár mondat rátette az egész esténkre a bélyeget.Elég szarul éreztem magam vele,ezért minél hamarabb haza akartam menni. Pár óra után úgy döntöttem,elég az idióta megjegyzéseiből és a féltékenységeiből,ezért szó nélkül ott hagytam a park kellős közepén.Az agyamat húzta,de nem csak a féltékenység miatt.Kötözködött,és mindenbe beleszólt.Elég kellemetlenül éreztem magam,ezért szépen hazamentem.

- Végre elment. - léptem be a házba lihegve.Azt hittem egyedül leszek a földszinten.De tévedtem.Rápillantottam Louisra,majd zavartan a tarkómat vakargatva motyogtam.  - Hupsz.Hangosan gondolkodom. - mosolyogtam,majd levettem a vékony pulcsit a hátamról,és felakasztottam.

- Valami baj van?  - kérdezte csodálkozva az előbb mondatom miatt Louis.

- Ja,semmi.Nem lényeg. - legyintettem,majd beraktam egy zacskó pattogatott kukoricát a mikróba.
Úgy döntöttem,ma Debbie-vel megnézünk egy csajos filmet,úgyis régen volt már ilyen.Louis elindult felfelé,majd még egy utolsó 'biztos nincs semmi baj' kérdéssel megdobott.Én kacsintottam,majd felszaladt az emeletre. Kis idő múlva hangos trappolásokat hallottam a hátam mögül.Fogadni mertem volna,hogy Debbie rohan le a lépcsőn.

- Kezdődiiiiiiik ! - kiabálta őrülten,majd lehuppant mellém a kanapéra.Gyorsan belemarkolt a forró kukoricába,de azonnal vissza is dobta.  - Áú. - dörzsölte össze kissé megsütött tenyerét.

- Nyugii. - nevettem.Az egyik legjobb filmet néztük meg,majd amikor a legromantikusabb résznél tartott,megszólaltam.   - Niall szerelmes belém.

- Pssszzt. - fogta be a számat.  - Ez a legjobb rész. - idegeskedett.Utálta,ha megszólalok,miközben filmet néz.  - Hogy micsoda? - úgy meglepődött,hogy majdnem megfulladt.

- Azt hiszem én is.De még nem tudom.Nagyon gyorsan történnek a dolgok. - mosolyogtam.

- De hát neked ott van... - kezdett bele mondatába.

- Tudom. - nem hagytam,hogy befejezze.Debbie tisztára kivirult,és örült,mint majom a farkának.

- Tökre összeillenétek. - vágott hátba,majd elkezdett tapsikolni.

- Hé! De erről még senkinek ! Erről még egyedül te tudsz,senki más,megígéred,hogy köztünk marad? - bólintott,majd megölelt.Tudom,hogy rá mindig számíthatok,és nem fogja elmondani senkinek.

- Jól hallottam? - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot.Zavartan hátranéztem,és Niall ördögi fejével találtam magam szembe.Hallotta az egészet.De nem akarom,hogy csalódjon,ugyanis még én sem tudom,mit érzek.Nem akarom,hogy csalódjon.Olyan szinten zavarba voltam,hogy ürügyként kimentem kezet mosni.Nem bírtam ránézni,mert szerintem az arcom majd kidurrant,olyan piros volt.

- Hé!  - dobtam meg egy kukoricával,amit gyorsan felkapott a földről,és a szájába repítette.Csak elmosolyodott,majd kiült a teraszra.Beült a hintaágyba,és a csillagokat fürkészte.A filmmel nem törődve,kimentem én is.Az ajtófélfának támaszkodtam és hallgattam Niallt.

- Köszönöm Istenem.Remélem összejön.Nagyon szeretem Faith-t és nem szeretném elveszteni.Remélem rájön,hogy Cole csak kihasználja. - motyogott,miközben még mindig a csillagos eget nézte.

- Khm. - köszörültem meg a torkom,amire Niall felemelkedett az ágyról.  - Csak nem megijesztettelek?  - bólintott,majd megütögette az ágyat,hogy üljek mellé.
Bebújtam mellé,majd lágy kezeivel gyengéden átkarolt.Arcára nyomtam egy puszit,amitől éreztem,hogy elpirul.Látta,hogy fázom,ezért előkapta a pulcsiját,és a hátamra terítette.Nagyon figyelmes,és kedves srác.Eléggé megszerettem.Fejemet mellkasába fúrtam,majd így aludtam el,az ölében.

9.rész

Nálunk,Forest Hillben nincs túl sok érdekesség.A parkot estére kivilágítják,ami szép.Ott van néhány szobor,emlékmű,de a fiúkat nagyon nem kötötte le.Ezért elmentünk a Plázába,ahol az egyik kínai kajálda még nyitva volt,így beültünk vacsorázni.Nagy mókázások közepette megcsörrent Liam telefonja.
 - Halló. - szólt a telefonba Liam.
- Helló Liam.Kihangosítanál? - kérdezte egy ötvenes férfi.Furán rápillantottam Zaynre,ugyanis nem tudtam,ki az.
- Paul - válaszolta Zayn helyett Harry.Liam elvette a fülétől a telefont,megnyomott egy gombot,és már mindenki hallhatta.
- Jött egy leveletek az X-Factortól. - mondta. - 1 napra visszamehettek,és segítehettek a mostani versenyzőkenk.
- Ez tök király. - csapta össze a tenyerét Louis. - És mikor lenne?
- Egy hónap múlva.. - nevetett.
A fiúk nagyon megörültek a hír hallatán,így egész este jó kedvük volt.Miután megbeszélték a heti teendőket,hazamentünk.

 - Úgy várom már. - kiabálta a házba érve Lou.
- Minek örülsz ennyire? Hol van az még.. - forgatta meg a szemét a szőke.Ő nem volt ilyen lelkes,mint a többiek.Még ez sem vidította fel.Tényleg nem tudom,hogy mi a baja.És nem is akarja elmondani.
 - Zayn,gyere csak ! - kaptam el a karját,miközben ő az emeletre tartott.
- Áú ! - fogta meg a megszorított alkarját.A konyha egyik sarkába húztam. -Mondjad.-tette ölbe kezeit.
- Te sem tudod mi a baja Niallnek? - kérdeztem tőle,majd szomorúan ránéztem.
- Nem. - hajtotta le a fejét.Láthatóan őt is zavarta.
- Én csináltam valami rosszat? - fogtam a fejem,miközben a sírógörcs kerülgetett.
- Á..kétlem. - simogatta meg a hátam. - Talán beszélni kellene vele,megint. - tudta,hogy hülyeséget mondott,de mást nem tudott kinyögni.
- Már próbálkoztam...És leordította a fejem. - néztem Zaynre szomorúan.
- Nyugi,majd én megpróbálom ! - kacsintott,majd magamra hagyott.Leültem a földre,és csak sírtam.
- Mit tettem? - kérdezgettem magamtól.
- Mi a baj? - hallottam a testvérem hangját mellőlem.
- Semmi. - mondtam nyersen,és letöröltem a könnyeimet.



 *Zayn szemszöge*



 Nagyon sajnálom szegény lányt.Elég rossz lehet,ha valaki - ráadásul egy fiú - így viselkedik vele.
- Ez így tovább nem mehet. - gondoltam magamban,majd felmentem az emeletre,hogy majd én beszélek a szőkével. Felmentem az emeletre,elsétáltam a hosszú folyosó végére,majd bekopogtam.Először semmi válasz,így még egyszer megpróbáltam.Másodjára sem válaszolt,de halk szipogást és mocorgást hallottam bentről.
 - Niall ! - léptem be a szobájába ijedten.Nialler az ágyán feküdt és sírt.Még sosem láttam ilyen állapotban,és tudtam,hogy valami nagyon nincs rendben.
- Ki engedte meg,hogy begyere? - förmedt rám a párnából felnézve.
- Ez a legnagyobb problémád? Mi a baj? - ültem az ágya szélére.
- Nem mindegy? - emelte fel a hangját idegesen.
- Nem.-mordultam rá viselkedése miatt. - De most komolyan,mi az ég bajod van Faith-szel? - kérdeztem,ő pedig csak ült mereven,és nézett maga elé. - Utálom,ha egy lánnyal így viselkednek..Nem gondoltam volna,hogy pont te fogsz ilyet csinálni. - mondtam,amire Niall megbánóan rámnézett.
- Bocsánat. - állt fel,és csak járkált fel-alá.
- Ne tőlem kérj bocsánatot te idióta !! - kiabáltam vele.Tudta,hogy ezt miatta és Faith miatt teszem. - Ne tudd meg,Faith milyen állapotban van MIATTAD. - Niallnek könnyek gyűltek szemeibe.
- Ha elmondom neked,hogy miért viselkedek így,megígéred,hogy nem mondod el neki? - kérdezte egy kicsit higgadtabban.
- Oké.De el fogod neki is mondani! - figyelmeztettem,majd erőt vett magán és elkezdte mondandóját.
- Nekem Faith.. - nyelt egyet.Tudtam hogy fogja befejezni a mondatát.De volt bennem egy kicsi remény,hogy ezek után nem azt fogja mondani. - Tetszik. - fejezte be.Hurrá.
- Hogy micsoda? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.Niall lehajtotta a fejét,ugyanis nagyon szégyelli.
- Nem tehetek róla.Amikor először megláttam,azt hittem ott helyben esek össze.Mikor gesztenyebarna szemével az én tekintetemet keresi,belül összetörök,hogy miért is bántom meg ennyire.
- Akkor sem beszélhetsz így vele. - csóváltam a fejem.
- De ilyenkor tudod,hogy nem bírok magammal.
- Elhiszem,de már megint csak magadra gondolsz.Nem törődsz azzal,hogy ez neki milyen érzés. - mondtam neki.Megbánóan rám nézett,majd elindult az ajtó felé.
- Megyek és beszélek vele! - jelentette ki magabiztosan.



 *Faith szemszöge*




 Sírtam,de nagyon.Nem bírom elképzelni,Niall miért csinálja ezt velem?Miért érdemlem ezt? Befordultam a falhoz,magamhoz szorítottam a plüssmacimat,és megpróbáltam lenyugodni.Kis idő múlva halk kopogást hallottam az ajtóm felől.
- Khm..Ni-Niall vagyok.Bemehetek? - nyögte ki mondatát a szőke az ajtó másik felénél.A párnámat az ajtóhoz vágtam,válaszul.
Niall lassan kinyitotta az ajtót,majd megszeppenve belépett.Magunkra zárta az ajtót,és félénken közelebb lépett.
- Megint leakarod ordítani a fejem? Gyorsan,ha lehet. - közöltem vele két szipogás között.
- Beszélnünk kell. - mondta,majd óvatosan leült mellém,és megfogta a vállam.
- Tényleg? Nem mondod?! - kérdeztem tőle nyersen,majd felültem.
- De kérlek ne haragudj rám ! - hajtotta le a fejét.Bólintottam,majd folytatta. - Faith.. - emelte fel államnál a fejemet,majd tekintetét erősen az enyémbe fúrta.Gyönyörű tengerkék szemeibe néztem,amik megteltek könnyekkel. - Azt hiszem..szerelmes vagyok beléd ! - mondta él szorosan magához ölelt.Egy pillanatra engedtem,de hirtelen eltoltam magamtól.
- Tessék? - kérdeztem megdöbbenten.
- Jól hallottad. - mondta,majd éreztem,hogy tekintete a padlót súrolja.Nem tudott a szemembe nézni.
- De..éppen ezen voltál múltkor fennakadva. - mondtam értetlenül.
- Tudom..És azt is,hogy te engem sose fogsz viszont szeretni.Bele kell törődnöm. - nem tudtam végig nézni ahogy szenved.
Odahajoltam hozzá,és már olyan közel voltam,hogy éreztem lehelletét.Lassan megcsókoltam.Elmondhatatlanul jó érzés volt...De Niall nekem csak egy barát.Miután rájöttem mi a frászt műveltem,gyorsan elhúztam a fejem,és zavartan az ágyat bámultam. Amikor rám néz,az egész testem felforrósodik,és a lélegzetem elakad.Nem tehetek róla,de ezen kezdek gondolkodni,hogy vajon hozzászokom-e valaha,hogy ilyen csodaszép. Hófehér arca kissé elpirult,ami egyre közeledett az enyémhez.Előtört bennem az az érzés,amit az első találkozásnál éreztem.Szemembe lógó barna hajtincsemet a fülem mögé helyezte,így láthatóvá vált az arcom egésze.Vörös ajka enyémhez közeledett,majd végül összetalálkoztak.Megcsókolt,megint.Tudtam,hogy nem szabad,de egyszerűen ellenállhatatlan volt.Gyengéd és óvatos volt.Majd egy hirtelen mozdulattal ajkaink szétváltak,fejemet elkaptam.
- Ne ! Mi lesz a barátommal? - igazítottam meg zavartan a hajamat.
- Bocsánat.. - hajtotta le a fejét.
- Nem kell bocsánatot kérned,én voltam a hülye. - mondtam,majd kiszaladtam a szobámból,egyenesen a legközelebbi fürdőbe.
- Várj ! - kiabált,majd gyorsan utánam szaladt.
Felültem a mosógép tetejére,ami megint nem volt jó döntés.Közelebb lépett hozzám,és megfogta a derekamat.Puha kezével végigsimított az arcomon,és az érzéstől végigfutott a hátamon a hideg.Mikor már megint majdnem megcsókolt,megcsörrent a nadrágzsebemben lévő telefonom.
- Bocsi. - húzódtam el,majd előkaptam a telefonomat,aminek kijelzőjén Cole fényképe,neve és telefonszáma állt.     - Cole az. - mondtam Niallnek,aki ölbe tett kézzel neki dőlt a falnak.