9.rész

Nálunk,Forest Hillben nincs túl sok érdekesség.A parkot estére kivilágítják,ami szép.Ott van néhány szobor,emlékmű,de a fiúkat nagyon nem kötötte le.Ezért elmentünk a Plázába,ahol az egyik kínai kajálda még nyitva volt,így beültünk vacsorázni.Nagy mókázások közepette megcsörrent Liam telefonja.
 - Halló. - szólt a telefonba Liam.
- Helló Liam.Kihangosítanál? - kérdezte egy ötvenes férfi.Furán rápillantottam Zaynre,ugyanis nem tudtam,ki az.
- Paul - válaszolta Zayn helyett Harry.Liam elvette a fülétől a telefont,megnyomott egy gombot,és már mindenki hallhatta.
- Jött egy leveletek az X-Factortól. - mondta. - 1 napra visszamehettek,és segítehettek a mostani versenyzőkenk.
- Ez tök király. - csapta össze a tenyerét Louis. - És mikor lenne?
- Egy hónap múlva.. - nevetett.
A fiúk nagyon megörültek a hír hallatán,így egész este jó kedvük volt.Miután megbeszélték a heti teendőket,hazamentünk.

 - Úgy várom már. - kiabálta a házba érve Lou.
- Minek örülsz ennyire? Hol van az még.. - forgatta meg a szemét a szőke.Ő nem volt ilyen lelkes,mint a többiek.Még ez sem vidította fel.Tényleg nem tudom,hogy mi a baja.És nem is akarja elmondani.
 - Zayn,gyere csak ! - kaptam el a karját,miközben ő az emeletre tartott.
- Áú ! - fogta meg a megszorított alkarját.A konyha egyik sarkába húztam. -Mondjad.-tette ölbe kezeit.
- Te sem tudod mi a baja Niallnek? - kérdeztem tőle,majd szomorúan ránéztem.
- Nem. - hajtotta le a fejét.Láthatóan őt is zavarta.
- Én csináltam valami rosszat? - fogtam a fejem,miközben a sírógörcs kerülgetett.
- Á..kétlem. - simogatta meg a hátam. - Talán beszélni kellene vele,megint. - tudta,hogy hülyeséget mondott,de mást nem tudott kinyögni.
- Már próbálkoztam...És leordította a fejem. - néztem Zaynre szomorúan.
- Nyugi,majd én megpróbálom ! - kacsintott,majd magamra hagyott.Leültem a földre,és csak sírtam.
- Mit tettem? - kérdezgettem magamtól.
- Mi a baj? - hallottam a testvérem hangját mellőlem.
- Semmi. - mondtam nyersen,és letöröltem a könnyeimet.



 *Zayn szemszöge*



 Nagyon sajnálom szegény lányt.Elég rossz lehet,ha valaki - ráadásul egy fiú - így viselkedik vele.
- Ez így tovább nem mehet. - gondoltam magamban,majd felmentem az emeletre,hogy majd én beszélek a szőkével. Felmentem az emeletre,elsétáltam a hosszú folyosó végére,majd bekopogtam.Először semmi válasz,így még egyszer megpróbáltam.Másodjára sem válaszolt,de halk szipogást és mocorgást hallottam bentről.
 - Niall ! - léptem be a szobájába ijedten.Nialler az ágyán feküdt és sírt.Még sosem láttam ilyen állapotban,és tudtam,hogy valami nagyon nincs rendben.
- Ki engedte meg,hogy begyere? - förmedt rám a párnából felnézve.
- Ez a legnagyobb problémád? Mi a baj? - ültem az ágya szélére.
- Nem mindegy? - emelte fel a hangját idegesen.
- Nem.-mordultam rá viselkedése miatt. - De most komolyan,mi az ég bajod van Faith-szel? - kérdeztem,ő pedig csak ült mereven,és nézett maga elé. - Utálom,ha egy lánnyal így viselkednek..Nem gondoltam volna,hogy pont te fogsz ilyet csinálni. - mondtam,amire Niall megbánóan rámnézett.
- Bocsánat. - állt fel,és csak járkált fel-alá.
- Ne tőlem kérj bocsánatot te idióta !! - kiabáltam vele.Tudta,hogy ezt miatta és Faith miatt teszem. - Ne tudd meg,Faith milyen állapotban van MIATTAD. - Niallnek könnyek gyűltek szemeibe.
- Ha elmondom neked,hogy miért viselkedek így,megígéred,hogy nem mondod el neki? - kérdezte egy kicsit higgadtabban.
- Oké.De el fogod neki is mondani! - figyelmeztettem,majd erőt vett magán és elkezdte mondandóját.
- Nekem Faith.. - nyelt egyet.Tudtam hogy fogja befejezni a mondatát.De volt bennem egy kicsi remény,hogy ezek után nem azt fogja mondani. - Tetszik. - fejezte be.Hurrá.
- Hogy micsoda? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.Niall lehajtotta a fejét,ugyanis nagyon szégyelli.
- Nem tehetek róla.Amikor először megláttam,azt hittem ott helyben esek össze.Mikor gesztenyebarna szemével az én tekintetemet keresi,belül összetörök,hogy miért is bántom meg ennyire.
- Akkor sem beszélhetsz így vele. - csóváltam a fejem.
- De ilyenkor tudod,hogy nem bírok magammal.
- Elhiszem,de már megint csak magadra gondolsz.Nem törődsz azzal,hogy ez neki milyen érzés. - mondtam neki.Megbánóan rám nézett,majd elindult az ajtó felé.
- Megyek és beszélek vele! - jelentette ki magabiztosan.



 *Faith szemszöge*




 Sírtam,de nagyon.Nem bírom elképzelni,Niall miért csinálja ezt velem?Miért érdemlem ezt? Befordultam a falhoz,magamhoz szorítottam a plüssmacimat,és megpróbáltam lenyugodni.Kis idő múlva halk kopogást hallottam az ajtóm felől.
- Khm..Ni-Niall vagyok.Bemehetek? - nyögte ki mondatát a szőke az ajtó másik felénél.A párnámat az ajtóhoz vágtam,válaszul.
Niall lassan kinyitotta az ajtót,majd megszeppenve belépett.Magunkra zárta az ajtót,és félénken közelebb lépett.
- Megint leakarod ordítani a fejem? Gyorsan,ha lehet. - közöltem vele két szipogás között.
- Beszélnünk kell. - mondta,majd óvatosan leült mellém,és megfogta a vállam.
- Tényleg? Nem mondod?! - kérdeztem tőle nyersen,majd felültem.
- De kérlek ne haragudj rám ! - hajtotta le a fejét.Bólintottam,majd folytatta. - Faith.. - emelte fel államnál a fejemet,majd tekintetét erősen az enyémbe fúrta.Gyönyörű tengerkék szemeibe néztem,amik megteltek könnyekkel. - Azt hiszem..szerelmes vagyok beléd ! - mondta él szorosan magához ölelt.Egy pillanatra engedtem,de hirtelen eltoltam magamtól.
- Tessék? - kérdeztem megdöbbenten.
- Jól hallottad. - mondta,majd éreztem,hogy tekintete a padlót súrolja.Nem tudott a szemembe nézni.
- De..éppen ezen voltál múltkor fennakadva. - mondtam értetlenül.
- Tudom..És azt is,hogy te engem sose fogsz viszont szeretni.Bele kell törődnöm. - nem tudtam végig nézni ahogy szenved.
Odahajoltam hozzá,és már olyan közel voltam,hogy éreztem lehelletét.Lassan megcsókoltam.Elmondhatatlanul jó érzés volt...De Niall nekem csak egy barát.Miután rájöttem mi a frászt műveltem,gyorsan elhúztam a fejem,és zavartan az ágyat bámultam. Amikor rám néz,az egész testem felforrósodik,és a lélegzetem elakad.Nem tehetek róla,de ezen kezdek gondolkodni,hogy vajon hozzászokom-e valaha,hogy ilyen csodaszép. Hófehér arca kissé elpirult,ami egyre közeledett az enyémhez.Előtört bennem az az érzés,amit az első találkozásnál éreztem.Szemembe lógó barna hajtincsemet a fülem mögé helyezte,így láthatóvá vált az arcom egésze.Vörös ajka enyémhez közeledett,majd végül összetalálkoztak.Megcsókolt,megint.Tudtam,hogy nem szabad,de egyszerűen ellenállhatatlan volt.Gyengéd és óvatos volt.Majd egy hirtelen mozdulattal ajkaink szétváltak,fejemet elkaptam.
- Ne ! Mi lesz a barátommal? - igazítottam meg zavartan a hajamat.
- Bocsánat.. - hajtotta le a fejét.
- Nem kell bocsánatot kérned,én voltam a hülye. - mondtam,majd kiszaladtam a szobámból,egyenesen a legközelebbi fürdőbe.
- Várj ! - kiabált,majd gyorsan utánam szaladt.
Felültem a mosógép tetejére,ami megint nem volt jó döntés.Közelebb lépett hozzám,és megfogta a derekamat.Puha kezével végigsimított az arcomon,és az érzéstől végigfutott a hátamon a hideg.Mikor már megint majdnem megcsókolt,megcsörrent a nadrágzsebemben lévő telefonom.
- Bocsi. - húzódtam el,majd előkaptam a telefonomat,aminek kijelzőjén Cole fényképe,neve és telefonszáma állt.     - Cole az. - mondtam Niallnek,aki ölbe tett kézzel neki dőlt a falnak.