12.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt,olvassatok,tetszikeljetek! xx

A 'leszel-e barátnőm' kérdésére adott válaszom után kicsit rosszul éreztem magam,de megnyugtatott,és azt mondta,ezt várta,nem akarta elsietni,csak muszáj volt megkérdeznie.Ezután nyugodt szívvel sétáltunk tovább,majd bementünk az egyik cukrászdába,és megettünk 1-1 szelet sütit.Minden percét élvezem a vele együtt eltöltött időnek.11 órakor már menni alig bírtunk,így fogtunk egy taxit,és hazamentünk.

Otthon mindenki el volt foglalva.Harry tv-t nézett,közbe a telefonját nyomkodta,Zayn  és Louis éppen kötekedtek egymással,és mikor épp beléptünk a házba,Zayn hatalmasat lökött Louis-n,aki,mint egy dominó,leborult a székről.


- Helló srácok! - kiabáltam el magam,amire mindenki ránk nézett


- Megjöttetek?  -kérdezte Louis a földön ülve.

- Nem,még a parkban ülünk. - forgatta meg a szemét Niall,majd lepakoltunk,és leültünk tv-zni.

- Faith,beszélhetnénk? - kérdezte Zayn,pont abban a pillanatban,amikor leültem.Kötekedik,de még úgyis visszakapja.Felálltam,majd egy gúnyos mosolyt intéztem felé,majd félrevonultunk.

- Látom megbeszéltétek.Ugye... - itt megállt.  - Elmondta? - vett egy nagy levegőt.Félt,hogy nem mondta el Niall,hogy szerelmes belém,és nem akarta elárulni.

- Igen.Aranyos volt,mondtam,adjon egy kis időt.Remélem nem fogja feladni. - mosolyogtam,majd otthagytam.Elégedjen meg ennyivel,majd meglátjuk mi lesz.
Mivel múlt éjszaka keveset aludtam,felmentem Niall szobájába,és lefeküdtem aludni.Mikor már majdnem bealudtam,halk ajtónyikorgást hallottam.Felemeltem a fejem,de vissza is tettem,mikor láttam,hogy csak Niall.

- Remélem nem baj,hogy itt feküdtem le.Nem volt kedvem a saját helyemen aludni. - mondtam neki álmosan,csukott szemmel.Igazából tök mindegy,hol alszom,de most mégsem ez volt az oka,hogy nem a saját szobámban alszom.Érezni akartam Niall illatát,és azt akartam,mellette feküdjek le,és keljek fel.

- Semmi baj,aludj nyugodtan.Én is boldogabban fekszek le,ha mellettem vagy. - mondta halkan,majd egy 'jó éjt puszi' kíséretében lefeküdt mellém.Mostmár végre elmondhattam magamról,hogy igen is boldog vagyok.Még nem teljesen bizonyosult meg bennem az,hogy szeretem-e Niallt,de az biztos,hogy ennek jó vége lesz.Boldogan csuktam le a szememet,és aludtam el.

Reggel szintén halk ajtónyikorgásra keltem,de azt gondoltam,biztos Niall ment ki.De ezután újabb és újabb mocorgásokat hallottam,ezért kinyitottam a szemem és halkan felültem az ágyra.

- Jaj,de megijesztettél. - kiáltott rám Debbie,miután látta,ahogy körülbelül úgy ülök az ágyon,mint egy zombi.

- Nem volt szándékos. - mosolyogtam,majd visszadőltem.  - De mit keresel olyan bőszen? - érdeklődtem fetrengve.

- Ja,kölcsön vehetem a virágos ruhádat? Tudod,amelyiket Londonba vetted. - mondta,miután látta,hogy nem tudom melyik virágos ruháról beszél.Miután megtalálta a szekrényem aljában,felmutatta,amire bólintottam,majd kiviharzott a szobámból.
Miután kiment,felváltotta Niall.

- Fent vagy? - kérdezte halkan.

- Igen. - ültem fel,majd megdörzsöltem a szemem környékét.

- Mi megyünk,interjúnk lesz Londonban.Sietünk. - lépett mellém egy utolsó pusziért,majd hosszan megpusziltam az arcát.
Miután megérdeklődtem,hogy mennyi is az idő,és azt válaszolta Niall,hogy délután 2 óra,kicsit furcsán néztem rá.Intettem,majd pár pillanat múlva Harry egy hangos ajtócsapással jelezte,hogy elmentek.
Már ennyi lenne az idő? Kérdeztem magamtól összezavarodva.Lementem a nappaliba,hogy valami táplálék-féleséget juttassak a szervezetembe.Miután találtam egy kis műzlit,elkészítettem,majd beültem a tv elé,és megettem.Mikor épp indultam volna fel a szobámba,kopogtak.Át se vagyok öltözve,gondoltam magamban idegesen.Kinéztem az ajtó üvegén,és Cole állt az ajtó másik oldalánál.

- Szia cica ! - rontott be az ajtón.Végignézett rajtam,és látta,hogy csak egy topp és egy rövidnadrág volt rajtam.

- Szia.Várj egy kicsit,még át sem vagyok öltözve. - mondtam neki,miközben próbáltam kinyomni az ajtón a mellkasánál.

- Héé! Az sose baj,legalább kevesebb ruhát kell majd levennünk. - simult hozzám.Ahogy beszélt,éreztem a lehelletét.Pia szag.Cole totál részeg volt.

- Te full részeg vagy.Menj innen. - toltam el magamtól,de nem jött össze.

- Á,dehogy vagyok részeg. - kiabálta,majd megmarkolta a hátsófelemet.Próbálta kimászni,erős kezei alól,de sehogy se jött össze,mert rádobott az ágyra és rám feküdt.Tudtam mit akart csinálni.Levette a pólóját,és simogatni kezdett.

- Cole hagyjál.Fejezd be! - kiabáltam,de teljesen feleslegesen,mert nem engedett.
Egyre jobban fájt a szorítása a csuklómon,amit később elengedett,mert azt ordibáltam,el fog törni.Segítségért akartam kiabálni,de tudtam,hogy senki nem fogja hallani,ezért nem is próbálkoztam.Majd az egyik pillanatban,mintha valaki megmondta volna neki,hogy mit kell tennie,Niall rontott be a házba.Meghallotta a kiabálásomat és visszajött.Ekkor,mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről.Tudtam,hogy most már nem eshet bajom,amit Niallnek köszönhetek.

- Most azonnal engedd el!!!! - Niall torka szakadtából kiabált Cole-ra,aki dühösen felállt,és elé állt.

- Mi közöd van Faith-hez? - lökte meg erőteljesen Niall vállát.

- Ha te azt tudnád. - mondta gúnyosan Niall,majd felpofozta Cole-t.Olyan sallert kapott,hogy találkozott a padlóval.  - Jól vagy Faith? - rohant oda hozzám Niall aggódóan.

- Nincs semmi bajom,azt hiszem.De most ne velem foglalkozz,szabadíts meg ettől az állattól. - mondtam,majd Niall felállt,szó szerint megfogta Cole-t és kirakta az ajtón. Az az érzés,elmondhatatlan volt.Zokogva rohantam Niall felé,aki még mindig az ajtóban állt.Az ölébe ugorottam,és csak sírtam.Leültünk a kanapéra,de egyszerűen nem tudtam lenyugodni.

- Sírd ki magad nyugodtan.Többet ez az alak ide be nem teszi a lábát,ezt elhiheted.De nem esett semmi bajod? - kérdezgette,majd hozott egy pohár vizet.

- De te hogy kerülsz ide? - jutott eszembe,hogy ők az előbb mentek el egy interjúra.

- Itthon hagytam a telefonomat..Szerencsére. - sóhajtott,majd két karját körém fonva szorosan magához ölelt.  - Szólok a fiúknak,hogy menjenek helyettem,nem hagyhatlak itt,egyedül. - mondta majd a kezébe vette a telefonját,és tárcsázni kezdte Zaynt.

- Nem teheted ezt a rajongókkal.Most az hogy néz ki hogy te nem mész? - tiltakoztam,de már késő volt.A fiúk mérgesek voltak,amiért nem ment,de mivel már így is késésben voltak,el kellett indulniuk,nélküle.

- Köszönöm.Ha te nem jössz,akkor... - motyogtam,de a szavamba vágott.

- Ne is mondd. - ezzel mutatóujját ráhelyezte a számra,és gyengéden megcsókolt.Semmit nem akartam jobban,mint a csókját.  - Én mindig itt leszek.-halványan mosolygott,majd lágyan megpuszilta a homlokomat.
Felmentem a szobámba,hogy kipihenjem magam.Később Niall is feljött a szobámba,és beült a gépem elé.Egy óra múlva hangos ajtócsapásra keltem.Ránéztem Niallre,aki egy hatalmas letolásra számított,de azt mondta nem érdekel,nem szórakozásból maradt itthon.

- Niall,ilyet nem csinálhatsz,hogy úgy döntesz,hogy itthon maradsz! - lépett be a házba dühösen Harry.Niall már a lépcsőfordulóban állt,mikor Harry a fejéhez vágott elég hülye dolgokat.Én csak fentről hallgattam,ahogy szidják egymást,majd intettem Niallnek,hogy mondja meg,miért is maradt itthon,majd sóhajtott egyet.

- Akkor sem,ha a testvéredet majdnem megerőszakolják? - kimondta.Mindenki lefagyott.Csend lett,és senki nem szólt.A szempárak kétszeresükre nőttek a mondat hallatán.

- Hogy micsoda? Faith hol van? - emelte fel a hangját Harry.  - És ki volt az?

- Cole. - mondta Niall.Halkan,és lassan jöttem ki a szobámból,majd lementem a nappaliba.
Egyre nehezebben lépkedtem le a lépcsőfokokon,és úgy éreztem,összeesek.Ahogy leértem,Harry szaladt oda hozzám az idióta kérdéseivel.Nem tudtam semmivel foglalkozni,a derekamat fogta,én pedig a fejemet.Egy erős szúrást éreztem a fejemben,majd elestem.Többre nem emlékeztem.Ezután már Harry karjaiban keltem fel.Arcom,mint a fal,olyan fehér volt.Harry felfektetett a kanapéra,és mellém ült.

- Faith,minden rendben? - kérdezte.

- Mi történt? Miért fekszek a kanapén? - kérdeztem összezavarodva,de a fejem még mindig erősen fájt.Miután közölték velem,hogy elájultam,kértem egy fejfájás-csillapítót,amitől reméltem,hogy kicsit alább hagy a fejfájásom.

- Egyébként nem esett semmi bajod? Mármint érted,Cole. - nem akarta kimondani,mert tudta,hogy emiatt ájultam el.

- Nincs semmi bajom,Niallnek köszönhetően. - néztem a mellettem álló szőke srác mélykék szemeibe.

- Kösz haver! - ölelte meg szorosan Harry Niallt.Bocsánatot kért az előbbi leszidásáért,majd újra én voltam a központban.De még mielőtt megbombáztak volna a különféle kérdésekkel,Debbie lépett be az ajtón.Mikor megláttam,könny szökött a szemembe.Odajött hozzám,én pedig szorosan magamhoz öleltem.Miután elmondták neki,hogy mi történt,kopogtak.

- Majd én nyitom. - állt fel mellőlem Liam.  - Te meg mi a francot keresel itt? - kiabált az ajtó mögött álló 180 magas srácnak,miután meglátta,ki áll ott.

- Ki az?  - kérdezte Niall miközben engem ápoltak.

- Ne akard tudni. - közölte Liam,de Niall az ajtóhoz lépett.Liam még idejében megállította,hogy azért mégse verekedjenek.

- Mi van? Testőreid vannak,Faith? - ordított be matt részegen hozzám.

- Csendbe maradhatnál.Minek jöttél már megint? - léptem én is Liam és Niall mellé.Cole egyik lábát betette az ajtón,szándékában állt bejönni.

- Maradj csak ott kint. - tolta ki Liam a vállánál fogva.

- Csak a délutánit szeretném megbeszélni. - próbált úgy csinálni,mint aki sajnálja a dolgot.

- Nem kell azon semmit se megbeszélni.Te most szépen hazamész és örökre békén hagysz. - csaptam össze a két tenyerem,majd Liam az orra előtt becsapta az ajtót.

Felmentem Debbie-hez a szobájába beszélgetni.Miután jól kibeszélgettük magunkat,úgy döntöttünk,tartunk egy csajos estét.Felhívtuk a barátnőket,majd elkezdtünk készülődni.Én a fekete,pánt nélküli ruhámat vettem fel,szintén fekete magassarkú,platformos cipőmmel.Szememre füstös szemfesték került szempillaspirállal kiegészítve,de a halvány alapozó és a szájfény sem maradhatott ki.Debbie egy vajszínű ruhát,és az ugyanolyan színű cipőjét választotta.Miután alaposan elkészülődtünk,lementünk a nappaliba,ahol mindenki rendesen megnézett minket.

- Hű. - mondta Niall ámuldozva.Mindketten elmosolyodtunk,majd Louis-ra néztem.

- Lou. - szólítottam meg,amire gyorsan rám szegezte a tekintetét.  - Itt a kocsid? Nincs Londonban véletlenül valami dolgod? - néztem rá kérdően.Nem tudunk máshogy felmenni.

- Hát,ha nagyon szépen kértek,akkor felviszlek titeket.Addig benézek Eleanor-hoz. Hozd a kocsikulcsot. - intett,majd lement a garázsba.Utána mentem,majd a kezébe nyomtam a kulcsot.  - Minden rendben? - kérdezte még utoljára.

- Ma kibulizom magam.Elfelejtem ezt az egészet,és jobb lesz. - mosolyogtam,majd beültünk a kocsiba.

- Vigyázzatok magatokra.De tényleg! - kiabálta ki az ablakon Niall,komolyan.Bólintottam,majd elindultunk.

11.rész

Sziasztook ! Hát meghoztam a 11.részt,nem lett annyira hosszú,de azért remélem tetszeni fog.Jó olvasást! xx

Niall megpuszilta a homlokom,és fejemet térdére hajtottam.Így aludtam el,de hajnali 2-kor a szél erős fuvallatára keltünk fel,és bementünk.Felmentünk a szobájába,majd ölelő karjaiban aludtam vissza.De ébredni már egyedül ébredtem.Először meglepődtem,ugyanis ő is hétalvó,és képes délutánig aludni.Ránéztem Niall telefonjára,hogy mennyi az idő,ami délután 1 órát mutatott.Biztos voltam benne,hogy már felkelt,azért kicsit magamhoz tértem,majd leballagtam a nappaliba.Liam és Zayn a reggelit készítették,Harry a fürdőben szorgoskodott,Louis kint ült a teraszon,Niall pedig a kanapén fetrengett.

- Jó reggel srácok ! - köszöntöttem őket kómásan,majd lehuppantam Niall mellé.

- Jó reggelt neked is. - intettek a fiúk a konyhából,majd Niall egy puszit adott az arcomra,akkor amikor senki sem látta. Benéztem a konyhába,ahol Liam és Zayn a kedvencemet csinálták.Rántotta baconnel.Megveregettem a srácok hátát,majd egy egyszerű kérdéssel fordultam Niallhez.

- Debbie még alszik? - válaszul erősen bólogatott.Mosolyogtam,majd kinéztem Louishoz a teraszra.Szomorúan a reggeli kávéját szürcsölgette,miközben a telefonját nyomkodta.  - Zavarok? - kérdeztem.

-Nem,gyere csak. - mosolygott.Meg sem kellett kérdeznem,tudta miért megyek.  - Összevesztem Eleanorral. - gördült le egy könnycsepp az arcán.

- Mi a baj? - csodálkoztam,majd megsimogattam a hátát.

- A média miatt.A Directionerek féltenek,azt mondják,nem szeret igazán,és szerintük csak az hírnév miatt van velem. - fogta a fejét.

- Próbáltál már vele beszélni?

- Igen.Épp ez volt a baj.Azt mondja,miattam van az egész,és az idióta rajongóink miatt. - nagyon megviselte szegényt.Meggyőztem,hogy tőluk jobban senki nem tudhatja,főleg nem a Directionerek.Ők nem ismerik a srácokat,csak kívülről.Azt hiszik,mindent tudnak róluk,de elég nagy tévedésben vannak.

- Beszéljétek meg még egyszer,hidd el,minden rendben lesz. - mondtam neki,majd behívtam a konyhába reggelizni.  - Lenyugszol,és ő is.Minden jóra fog fordulni. - mondtam,majd adtam egy puszit az arcára.
Bementünk a konyhába,ahol már meg volt terítve,az ennivaló az asztalon volt,már csak ránk várt.Beültem Niall és Louis közé,a többiek is helyet foglaltak,majd neki kezdtünk.10 perc múlva nem volt semmi az asztalon.Minden létező ennivalót elpusztítottunk. Ezután kicsit rendbe szedtük magunkat,ugyanis a fiúk ma vettek fel pár számot az új albumra,én pedig úgy terveztem,elmegyek Cole-hoz,Debbie pedig az egyik barátnőjéhez.Úgy beszéltük meg,hogy este 6-kor találkozunk az egyik közeli parkban.

A srácok elvittek Cole-hoz,akivel sétáltunk,kutyát sétáltattunk,de még mindig a fejemben cikázott az azelőtti nap szúrós megjegyzései.Tiszta kellemetlenül éreztem magam mellette,ahogy csak sétálunk egymás mellett,és mint akik pár órája ismerik egymást,kb. 2 méteres távolság van köztünk.Mikor közelebb lépett,és szánk egyre közelebb ért egymáshoz,megzörrent a telefonom. Sms jött Nialltől.

"Este egy séta?Írj vissza!:-) " - írta. Válaszul egy 'Oké,Puszi'-t válaszoltam,majd bocsánatért esedezve megcsókoltam Cole-t.Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez,de még nem akartam,hogy bármit is sejtsen.
Lassan 6 óra,így hát elindultam.Mivel Cole-hoz közel van a park,ahol 'gyülekezünk',ezért el akart kísérni,de rávágtam egy 'nem kell köszi'-t,majd egy csók után otthagytam.5 perc múlva ott is voltam a megbeszélt helyen,de Debbie gyorsabb volt.Az egyik padon ült egyedül,a zenelejátszójával a kezében.

- Helló! A srácok? - léptem mellé.

- Már elindultak,nemrég beszéltem velük. - éppen hogy kimondta,a távolból 5 idióta srácot véltem felfedezni.

- Emlegetett szamarak. - forgattam meg a szemem nevetve.

- Sziasztok csajok. - köszöntött Zayn.

- Mehetünk? - lépett mellém Niall arcán széles vigyorral.Bólintottam,majd megbeszéltük a srácokkal,hogy majd este megyünk,ne várjanak.


- Erre a pillanatra vártam egész nap. - suttogtam a fülébe.Láttam,ahogy kirázza a hideg.
Óvatosan a kezemhez nyúlt,majd összekulcsolta ujjainkat.Fél óra folyamatos járkálás után leültünk az egyik padra.Csendben ültünk egymás mellett,amikor eléggé zavart a csend,de Niall megtörte.

- Khm. - köszörülte meg a torkát.  - Lehet gyors leszek.De..Lennél a barátnőm? - kérdezte,majd kezét ismét az enyémre helyezte.
- Nem tudom.Kérlek adj még egy kis időt. - néztem gyönyörűen csillogó kék szempárjába,majd bólintott.Rossz volt nemet mondani neki,de nem akarom megbántani.Remélem nem vette nagyon magára,és még nem adja fel.

10.rész

Sziasztok ! Meg is hoztam a következő részt ! Kinézet is új !:-) Komizhattok,tetszikeljetek,és már chaten is írhattok !:-) xx

Miután felvettem a telefont,Cole azt mondta,átjön.Nem nagyon volt kedvem hozzá,Niall csókja után.Mindegy,majd túlélem valahogy,gondoltam.Közöltem Niallel,hogy mindjárt itt van,szóval át kell öltöznöm,ezért nyomtam egy puszit az arcára,és kiviharzottam.

- Szeretlek. - hallottam halkan.Azt hitte bementem a szobámba,de elég közel voltam ahhoz,hogy halljam.
Ő szeret.Én nem tudom mit érzek,és nem is akarok addig semmit mondani,ameddig nem bizonyosul meg bennem a kölcsönös érzés.Egyenlőre Cole-t szeretem.Azt hiszem. Bementem a szobámba,majd Zaynnel találtam szembe magam.Éppen az egyik csajos újságot olvasgatta.

- Érdekes? - kérdeztem tőle nevetve,amire megforgatta a szemeit.

- Mennyi hülyeség van ebbe..Az egyik oldalon azt írják,mennyire gyönyörű mindenki,a másikon pedig már a fogyókúra tippjei vannak... - nevetett.  - Na de mi újság? Beszélt veled Niall? - kérdezte kíváncsian.

- Aha.De majd mesélem,sipirc,hadd öltözzek. - fogtam meg a két kezét,és felhúztam az ágyamból.

- Már itt sem vagyok.. - mosolygott,majd kiviharzott a szobámból,majd egy nagy puffanást hallottam,miután bezártam az ajtót.Kinyitottam az ajtót,és Zay a földön feküdt,a kezét fogdosva. -Elestem.-mondta nevetve.

- Te szerencsétlen. - felnevettem,majd magamra zártam az ajtót. Kicsit rendbe szedtem magam,megfésülködtem és egy kicsit kisminkeltem magam.Átöltözem,ugyanis azt mondta,elvisz sétálni.Miután normálisan elkészülődtem,lementem a nappaliba.Liam és Louis beszélgettek,Niall szokásához hűen evett,Harry a laptopját bámulta,Zayn pedig telefonált.Beültem Niall mellé,és megbeszéltünk,hogy a csókról senki az ég világon nem tudhat rajtunk kívül.

- Ez Cole lesz. - néztem Niallre nevetve két kopogás között,majd odaszaladtam,és kinyitottam az ajtót.  - Sziaa.-adtam egy hosszú csókot a szájára.

-Szia drágám.-ölelt magához szorosan.Furcsa érzés kapott el,miközben ölelt,de minél hamarabb ki akartam verni a fejemből.  - Múltkor itt hagytam valamit,felmehetnék a szobádba?-kérdezte,amit furcsának találtam.

- Menj csak,addig felveszem a cipőmet. - mondtam,majd Cole felment,én pedig végre teljesen elkészültem.
Gyorsan végzett,így el is tudtunk indulni.Elköszöntünk a srácoktól,majd kiléptünk az ajtón.A nap erős sugarai erősen belefúródtak szemembe,ezért gyorsan felkaptam a napszemüvegemet.

- Egész jó illat volt a szobádban.. - nézett rám gonoszan.  - Ki járt ott? - vont kérdőre.

- Tessék? Ezt most komolyan gondoltad? - kérdeztem nevetve. 5,érted,5 fiúval lakok együtt. - világosítottam fel.

- És csak kettőnek van barátnője. - tette hozzá.Hát ezt nem hiszem el.Hogy lehet valaki ennyire tapló?

- Háromnak.javítottam ki.  - De ezt már megbeszéltük,nem?-bólintott egyet,majd tovább mentünk.
Ez a pár mondat rátette az egész esténkre a bélyeget.Elég szarul éreztem magam vele,ezért minél hamarabb haza akartam menni. Pár óra után úgy döntöttem,elég az idióta megjegyzéseiből és a féltékenységeiből,ezért szó nélkül ott hagytam a park kellős közepén.Az agyamat húzta,de nem csak a féltékenység miatt.Kötözködött,és mindenbe beleszólt.Elég kellemetlenül éreztem magam,ezért szépen hazamentem.

- Végre elment. - léptem be a házba lihegve.Azt hittem egyedül leszek a földszinten.De tévedtem.Rápillantottam Louisra,majd zavartan a tarkómat vakargatva motyogtam.  - Hupsz.Hangosan gondolkodom. - mosolyogtam,majd levettem a vékony pulcsit a hátamról,és felakasztottam.

- Valami baj van?  - kérdezte csodálkozva az előbb mondatom miatt Louis.

- Ja,semmi.Nem lényeg. - legyintettem,majd beraktam egy zacskó pattogatott kukoricát a mikróba.
Úgy döntöttem,ma Debbie-vel megnézünk egy csajos filmet,úgyis régen volt már ilyen.Louis elindult felfelé,majd még egy utolsó 'biztos nincs semmi baj' kérdéssel megdobott.Én kacsintottam,majd felszaladt az emeletre. Kis idő múlva hangos trappolásokat hallottam a hátam mögül.Fogadni mertem volna,hogy Debbie rohan le a lépcsőn.

- Kezdődiiiiiiik ! - kiabálta őrülten,majd lehuppant mellém a kanapéra.Gyorsan belemarkolt a forró kukoricába,de azonnal vissza is dobta.  - Áú. - dörzsölte össze kissé megsütött tenyerét.

- Nyugii. - nevettem.Az egyik legjobb filmet néztük meg,majd amikor a legromantikusabb résznél tartott,megszólaltam.   - Niall szerelmes belém.

- Pssszzt. - fogta be a számat.  - Ez a legjobb rész. - idegeskedett.Utálta,ha megszólalok,miközben filmet néz.  - Hogy micsoda? - úgy meglepődött,hogy majdnem megfulladt.

- Azt hiszem én is.De még nem tudom.Nagyon gyorsan történnek a dolgok. - mosolyogtam.

- De hát neked ott van... - kezdett bele mondatába.

- Tudom. - nem hagytam,hogy befejezze.Debbie tisztára kivirult,és örült,mint majom a farkának.

- Tökre összeillenétek. - vágott hátba,majd elkezdett tapsikolni.

- Hé! De erről még senkinek ! Erről még egyedül te tudsz,senki más,megígéred,hogy köztünk marad? - bólintott,majd megölelt.Tudom,hogy rá mindig számíthatok,és nem fogja elmondani senkinek.

- Jól hallottam? - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot.Zavartan hátranéztem,és Niall ördögi fejével találtam magam szembe.Hallotta az egészet.De nem akarom,hogy csalódjon,ugyanis még én sem tudom,mit érzek.Nem akarom,hogy csalódjon.Olyan szinten zavarba voltam,hogy ürügyként kimentem kezet mosni.Nem bírtam ránézni,mert szerintem az arcom majd kidurrant,olyan piros volt.

- Hé!  - dobtam meg egy kukoricával,amit gyorsan felkapott a földről,és a szájába repítette.Csak elmosolyodott,majd kiült a teraszra.Beült a hintaágyba,és a csillagokat fürkészte.A filmmel nem törődve,kimentem én is.Az ajtófélfának támaszkodtam és hallgattam Niallt.

- Köszönöm Istenem.Remélem összejön.Nagyon szeretem Faith-t és nem szeretném elveszteni.Remélem rájön,hogy Cole csak kihasználja. - motyogott,miközben még mindig a csillagos eget nézte.

- Khm. - köszörültem meg a torkom,amire Niall felemelkedett az ágyról.  - Csak nem megijesztettelek?  - bólintott,majd megütögette az ágyat,hogy üljek mellé.
Bebújtam mellé,majd lágy kezeivel gyengéden átkarolt.Arcára nyomtam egy puszit,amitől éreztem,hogy elpirul.Látta,hogy fázom,ezért előkapta a pulcsiját,és a hátamra terítette.Nagyon figyelmes,és kedves srác.Eléggé megszerettem.Fejemet mellkasába fúrtam,majd így aludtam el,az ölében.

9.rész

Nálunk,Forest Hillben nincs túl sok érdekesség.A parkot estére kivilágítják,ami szép.Ott van néhány szobor,emlékmű,de a fiúkat nagyon nem kötötte le.Ezért elmentünk a Plázába,ahol az egyik kínai kajálda még nyitva volt,így beültünk vacsorázni.Nagy mókázások közepette megcsörrent Liam telefonja.
 - Halló. - szólt a telefonba Liam.
- Helló Liam.Kihangosítanál? - kérdezte egy ötvenes férfi.Furán rápillantottam Zaynre,ugyanis nem tudtam,ki az.
- Paul - válaszolta Zayn helyett Harry.Liam elvette a fülétől a telefont,megnyomott egy gombot,és már mindenki hallhatta.
- Jött egy leveletek az X-Factortól. - mondta. - 1 napra visszamehettek,és segítehettek a mostani versenyzőkenk.
- Ez tök király. - csapta össze a tenyerét Louis. - És mikor lenne?
- Egy hónap múlva.. - nevetett.
A fiúk nagyon megörültek a hír hallatán,így egész este jó kedvük volt.Miután megbeszélték a heti teendőket,hazamentünk.

 - Úgy várom már. - kiabálta a házba érve Lou.
- Minek örülsz ennyire? Hol van az még.. - forgatta meg a szemét a szőke.Ő nem volt ilyen lelkes,mint a többiek.Még ez sem vidította fel.Tényleg nem tudom,hogy mi a baja.És nem is akarja elmondani.
 - Zayn,gyere csak ! - kaptam el a karját,miközben ő az emeletre tartott.
- Áú ! - fogta meg a megszorított alkarját.A konyha egyik sarkába húztam. -Mondjad.-tette ölbe kezeit.
- Te sem tudod mi a baja Niallnek? - kérdeztem tőle,majd szomorúan ránéztem.
- Nem. - hajtotta le a fejét.Láthatóan őt is zavarta.
- Én csináltam valami rosszat? - fogtam a fejem,miközben a sírógörcs kerülgetett.
- Á..kétlem. - simogatta meg a hátam. - Talán beszélni kellene vele,megint. - tudta,hogy hülyeséget mondott,de mást nem tudott kinyögni.
- Már próbálkoztam...És leordította a fejem. - néztem Zaynre szomorúan.
- Nyugi,majd én megpróbálom ! - kacsintott,majd magamra hagyott.Leültem a földre,és csak sírtam.
- Mit tettem? - kérdezgettem magamtól.
- Mi a baj? - hallottam a testvérem hangját mellőlem.
- Semmi. - mondtam nyersen,és letöröltem a könnyeimet.



 *Zayn szemszöge*



 Nagyon sajnálom szegény lányt.Elég rossz lehet,ha valaki - ráadásul egy fiú - így viselkedik vele.
- Ez így tovább nem mehet. - gondoltam magamban,majd felmentem az emeletre,hogy majd én beszélek a szőkével. Felmentem az emeletre,elsétáltam a hosszú folyosó végére,majd bekopogtam.Először semmi válasz,így még egyszer megpróbáltam.Másodjára sem válaszolt,de halk szipogást és mocorgást hallottam bentről.
 - Niall ! - léptem be a szobájába ijedten.Nialler az ágyán feküdt és sírt.Még sosem láttam ilyen állapotban,és tudtam,hogy valami nagyon nincs rendben.
- Ki engedte meg,hogy begyere? - förmedt rám a párnából felnézve.
- Ez a legnagyobb problémád? Mi a baj? - ültem az ágya szélére.
- Nem mindegy? - emelte fel a hangját idegesen.
- Nem.-mordultam rá viselkedése miatt. - De most komolyan,mi az ég bajod van Faith-szel? - kérdeztem,ő pedig csak ült mereven,és nézett maga elé. - Utálom,ha egy lánnyal így viselkednek..Nem gondoltam volna,hogy pont te fogsz ilyet csinálni. - mondtam,amire Niall megbánóan rámnézett.
- Bocsánat. - állt fel,és csak járkált fel-alá.
- Ne tőlem kérj bocsánatot te idióta !! - kiabáltam vele.Tudta,hogy ezt miatta és Faith miatt teszem. - Ne tudd meg,Faith milyen állapotban van MIATTAD. - Niallnek könnyek gyűltek szemeibe.
- Ha elmondom neked,hogy miért viselkedek így,megígéred,hogy nem mondod el neki? - kérdezte egy kicsit higgadtabban.
- Oké.De el fogod neki is mondani! - figyelmeztettem,majd erőt vett magán és elkezdte mondandóját.
- Nekem Faith.. - nyelt egyet.Tudtam hogy fogja befejezni a mondatát.De volt bennem egy kicsi remény,hogy ezek után nem azt fogja mondani. - Tetszik. - fejezte be.Hurrá.
- Hogy micsoda? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.Niall lehajtotta a fejét,ugyanis nagyon szégyelli.
- Nem tehetek róla.Amikor először megláttam,azt hittem ott helyben esek össze.Mikor gesztenyebarna szemével az én tekintetemet keresi,belül összetörök,hogy miért is bántom meg ennyire.
- Akkor sem beszélhetsz így vele. - csóváltam a fejem.
- De ilyenkor tudod,hogy nem bírok magammal.
- Elhiszem,de már megint csak magadra gondolsz.Nem törődsz azzal,hogy ez neki milyen érzés. - mondtam neki.Megbánóan rám nézett,majd elindult az ajtó felé.
- Megyek és beszélek vele! - jelentette ki magabiztosan.



 *Faith szemszöge*




 Sírtam,de nagyon.Nem bírom elképzelni,Niall miért csinálja ezt velem?Miért érdemlem ezt? Befordultam a falhoz,magamhoz szorítottam a plüssmacimat,és megpróbáltam lenyugodni.Kis idő múlva halk kopogást hallottam az ajtóm felől.
- Khm..Ni-Niall vagyok.Bemehetek? - nyögte ki mondatát a szőke az ajtó másik felénél.A párnámat az ajtóhoz vágtam,válaszul.
Niall lassan kinyitotta az ajtót,majd megszeppenve belépett.Magunkra zárta az ajtót,és félénken közelebb lépett.
- Megint leakarod ordítani a fejem? Gyorsan,ha lehet. - közöltem vele két szipogás között.
- Beszélnünk kell. - mondta,majd óvatosan leült mellém,és megfogta a vállam.
- Tényleg? Nem mondod?! - kérdeztem tőle nyersen,majd felültem.
- De kérlek ne haragudj rám ! - hajtotta le a fejét.Bólintottam,majd folytatta. - Faith.. - emelte fel államnál a fejemet,majd tekintetét erősen az enyémbe fúrta.Gyönyörű tengerkék szemeibe néztem,amik megteltek könnyekkel. - Azt hiszem..szerelmes vagyok beléd ! - mondta él szorosan magához ölelt.Egy pillanatra engedtem,de hirtelen eltoltam magamtól.
- Tessék? - kérdeztem megdöbbenten.
- Jól hallottad. - mondta,majd éreztem,hogy tekintete a padlót súrolja.Nem tudott a szemembe nézni.
- De..éppen ezen voltál múltkor fennakadva. - mondtam értetlenül.
- Tudom..És azt is,hogy te engem sose fogsz viszont szeretni.Bele kell törődnöm. - nem tudtam végig nézni ahogy szenved.
Odahajoltam hozzá,és már olyan közel voltam,hogy éreztem lehelletét.Lassan megcsókoltam.Elmondhatatlanul jó érzés volt...De Niall nekem csak egy barát.Miután rájöttem mi a frászt műveltem,gyorsan elhúztam a fejem,és zavartan az ágyat bámultam. Amikor rám néz,az egész testem felforrósodik,és a lélegzetem elakad.Nem tehetek róla,de ezen kezdek gondolkodni,hogy vajon hozzászokom-e valaha,hogy ilyen csodaszép. Hófehér arca kissé elpirult,ami egyre közeledett az enyémhez.Előtört bennem az az érzés,amit az első találkozásnál éreztem.Szemembe lógó barna hajtincsemet a fülem mögé helyezte,így láthatóvá vált az arcom egésze.Vörös ajka enyémhez közeledett,majd végül összetalálkoztak.Megcsókolt,megint.Tudtam,hogy nem szabad,de egyszerűen ellenállhatatlan volt.Gyengéd és óvatos volt.Majd egy hirtelen mozdulattal ajkaink szétváltak,fejemet elkaptam.
- Ne ! Mi lesz a barátommal? - igazítottam meg zavartan a hajamat.
- Bocsánat.. - hajtotta le a fejét.
- Nem kell bocsánatot kérned,én voltam a hülye. - mondtam,majd kiszaladtam a szobámból,egyenesen a legközelebbi fürdőbe.
- Várj ! - kiabált,majd gyorsan utánam szaladt.
Felültem a mosógép tetejére,ami megint nem volt jó döntés.Közelebb lépett hozzám,és megfogta a derekamat.Puha kezével végigsimított az arcomon,és az érzéstől végigfutott a hátamon a hideg.Mikor már megint majdnem megcsókolt,megcsörrent a nadrágzsebemben lévő telefonom.
- Bocsi. - húzódtam el,majd előkaptam a telefonomat,aminek kijelzőjén Cole fényképe,neve és telefonszáma állt.     - Cole az. - mondtam Niallnek,aki ölbe tett kézzel neki dőlt a falnak.

8.rész

Sziasztok !:-) Na,hát egy írtó nagy kihagyással,de meghoztam a 8.részt is.:-D Kicsit hosszú lett,de a nagy kihagyás miatt muszáj volt.:-D olvassatok,komizzatok,tetszikeljetek.:-)xx


Hajnali 2-kor a bulinak vége lett,mindenki nyugovóra tért.Collin ölelő karjaiban aludtam el,és ugyanúgy keltem fel.Délután 1-kor riadtam fel,de még mindenki húzta a lóbőrt.Collin este azt mondta,ha felkelek,keltsem fel őt is.Nem volt szívem felkelteni,olyan aranyosan aludt.Mikor egy kicsit magamhoz tértem,lementem a konyhába,és csináltam magamnak egy kávét,majd lehuppantam a kanapéra,ami rendesen jól esett,olyan jó puha volt.Lábaimat magam alá húztam,hiszen elég hideg volt.Bekacpcsoltam a tv-t,de mivel egy normális műsor nem volt,így kikászálódtam a konyhába,és csináltam valami ehetőt.Később Zayn ballagott le a lépcsőn,jajgatva.
- Jó reggelt ! - néztem ki a konyhából,Zayn pedig lehuppant a kanapéra.
- Neked is. - pillantott hátra meglepődve,gondolom nem tudta,hogy már fent vagyok.  - Nincs valami gyógyszered?Szétrobban a fejem. - jutott eszébe ez a kérdés,majd bejött hozzám,és szétnézett,mit csinálok.Előkerestem a fenti szekrényből az egyik fájdalomcsillapítót,és a kezébe nyomtam.  - Köszi. - mondta még mindig kómásan,és bevette.Aztám visszament a nappaliba,majd újból leült a kanapéra,és csak bámult maga elé.
Ezután halk dübörgést hallottam a lépcső felől.Collin álmosan ballagott le a lépcsőről.Mikor az utolsó lépcsőfokról is levette a lábát,elmosolyodott.
- Jó reggelt. - pusziltam meg.
- Neked is ! - csókolt meg gyengéden,majd beült Zayn mellé a kanapéra.Beszélgettek egy keveset,majd Collin halkan felment a szobámba.Kis idő múlva már felöltözve,és megfésülködve jött le.
- Hát te? - kérdztem szemeimet nagyra nyitva.
- Nekem mennem kell. - ölelt át hátulról.
- Ne már. - mondtam,de ő már a pulcsiját vette.
- Majd beszélünk.Szeretlek. - ezzel hosszú csókot nyomott ajkamra.
- Szeretlek,majd hívj. - mondtam búcsúzóul,majd kikísértem.Visszamentem a házba,ahol Niall fura fejével találtam szembe magam.Haragos tekintete engem fürkészett,de nem tudtam mi van vele.  - Mi a baj? - kérdeztem tőle.
- Semmi. - válaszolta 0 életkedvvel.Visszament az emeletre,és egy hangos ajtócsapás kíséretében magára zárta az ajtót.Ránéztem Zaynre,aki meghúzta a vállát.
Lassacskán felkeltek a többiek is,megreggeliztek,majd nagy nehezen el is készülődtek a mai dedikálásra.
- Hulla fáradt vagyok. - dölt le a kanapéra Liam.
- Elhiszem.-nevettem.  -  A fejed fáj még,Zayn? - fordultam a fiúhoz,aki épp a tükör előtt igazgatta magát.
- Nem. - mosolygott.  - Faith,jól nézek ki? - igazította meg ingje nyakát.
- Tökéletesen ! - kacsintottam,majd megvereggettem a vállát.  - Most már mehettek. - mondtam,majd gyorsan el is hagyták a házat.
A dedikálás helyszíne 10 percre volt Forest Hill-től.Amíg a srácok dolgoznak,addig Debbie-vel elmentünk vásárolgatni.Magamnak egy rövidnadrágot,és hozzá egy pólót vettem.Harrynek vettem egy szürke pólót.Már múltkor kinézte,de nem volt rá való,így nem tudta megvenni.Deb egy aranyos,virágos ruhával gazdagodott.Mire hazamentünk,a fiúk is otthon voltak.
- Harry merre van? - kérdeztem a fiúktól.
- Fent a szobájában. - informált Zayn.
Megköszöntem Zayn kedvességét,majd felmentem Harry szobájába.
- Bemehetek? - nyitottam ki lassan az ajtót.
- Gyere ! Mit hoztál? - kérdezte kíváncsian,miután meglátta a kezemben lévő táskát.
- Megvettem neked azt a pólót,amit múltkor kinéztél magadnak. - nevettem,majd kivettem a szürke ruhadarabot a táskából,és a kezébe nyomtam.
- Ó,köszönöm. - ölelt magához szorosan.  - Szeretlek húgi. - mondtam,majd megpuszilt.
Viszonoztam kedvességeit,majd bementem a szobámba,és elpakoltam az új ruháimat.Miután rendberajtam mindent,lementem a nappaliba,ahol a fiúk pihentek.De Liam össze-vissza ugrált,mint valami értelmi fogyatékos.

- Jól vagy Liam? - kérdeztem tőle,majd lehuppantam Zayn és Louis közé.
- Jön a barátnője,Danielle. - tájékoztatott Lou.
- Ééértem. - nevettem,majd tovább néztem,ahogy Liam az ajtó előtt áll,és bámulja a barna ajtót.
Csengettek.Liam eszméletlenül boldog volt.Kinyitotta neki az ajtót,és csóközönnel üdvözölték egymást.Mikor megláttam Danielle-t,elakadt a lélekzetem.Az a nő egyszerűen tökéletes...Az alakja,a haja,a ruhái,az arca..egyszóval mindene.Ahogy bevonult a házba,az a kevés önbizalmam is elszállt.
- Szia Faith.Danielle Peazer vagyok,Liam barátnője. - köszöntött kedvesen.Én is bemutatkoztam,majd beült a nappaliba Liammel.
- Kérsz valamit? - kérdezte tőle Liam.Dani bólintott,és hozott neki egy pohár innivalót.Amíg Liam készülődik,én leültem Dani mellé,majd elkezdtünk beszélgtni.
- Annyira gyönyörű vagy. - néztem végig tökéletes testén.
- Köszönöm. - mosolygott.  - De te sem panaszkodhatsz.Te is nagyon szép vagy.  - mondta kedvesen.Jól esett,de tudtam,hogy úgyse igaz.
-Á dehogy.Sose leszek ilyen gyönyörű. - mondtam még mindig gyönyörködve.  - Liam nem is választhatott volna jobbat. - mosolyogtam,és ő is ezt tette. -
Aranyos vagy.Te vagy Harry testvére,igaz? - kérdezte.
- Igen.Honnan tudtad?
- Annyira hasonlítotok. - felváltva nézett rám és Harryre.Elmosolyodtam,majd hirtelen hangos dübörgésre lettünk figyelmesek,amik egyre helhatóbbá váltak.Hátranéztem,majd Debbie álmoa fejét véltem felfedezni.
- Jóreggelt emberkék. - intett kómásan.  - Jajj bocsi,nem is figyeltem h itt vagy. - kért bocsánatot Debbie Danitől.  - Debbie Turner vagyok,Faith legjobb barátnője. - mosolygott rá.
- Szia,Danielle Peazer vagyok,Liam barátnője. - nevetett.  - Mesélt már rólad Liam. - kacsintott.
- Emberkéééééék. - Jövőhét hétvégén elmehetnénk bulizni valamerre.Nem gondoljátok? - kiabált ki a konyhában ügyködő Liam.
- Oké.Ránk fér egy kis lazítás. - kiabáltam vissza,és ugyanezt megismételték a többiek is.Ideje lesz egy kicsit szórakoznunk.

Ezután Liam és a barátnője elmentek a moziba,én pedig áthívtam Collint.Körülbelül fél óra múlva kopogást hallottam az ajtón.
- Ki ez már megint? - kérdezte nyersen.Ketten voltunk a földszinten,tudtam,hogy ennek nem lesz jó vége.Egyszerűen nem bírja elviselni Collin társaságát.
- Collin. - mondtam halkan.Hallottam egy nagy sóhajtást,majd hátranéztem,és Niall felballagott a szobájába.Kinyitottam az ajtót,és Collin nyakába ugrottam.
- Szia kicsim. - csókolt meg gyengéden.Csókcsatába keveredtünk,majd 5 perc mőlva szétváltak ajkaink.Felmentünk a szobámba,ahol végre kettesben lehettünk.
Hatalmas beszélgetések közepette egy igen értelmes kérdéssel bombáztam meg Collint.
- Ma milyen nap van? - nevettem.
- Szerda. - válaszolt az idióta kérdésemre.  - Elmehetnénk sétálni. - javasolta,amire bólogattam.Felvettem egy-két normálisabb ruhát,egy fekete tornacipőt,és indulhattunk is.Muszáj volt szólnom Niallnek,hogy elmentünk,így bekopogtam a szobájába.
- Niall. - nyitottam be.  - Elmegyünk sétálni.Majd jövök. - mondtam,majd magára hagytam.Egy halk 'oké'-t hallottam,majd kiviharzottunk a házból.

Csak beszélgettünk,és beszélgettünk,majd egy hatalmas réthez értünk.Tele virágokkal és minden mással.Lefeküdtünk a fűbe,és csak néztünk egymást.Imádok Vele lenni,aminek mások nem igazán örülnek.Még mindig aggaszt,hogy nem tudom,hogy Niallnek mi baja lehet.4 óráig élveztük egymás társaságát,majd Collinnak haza kellett mennie,ugyanis a húgára kellett vigyázni.Kikísértem a buszmegállóhoz,majd gyorsan hazamentem.

Furcsa módon csak Zayn és Niall voltak otthon.Ők is a medencében hűsöltek.Egy kicsit összepakolásztam,rendbeszedtem a házat,majd én is csatlakoztam.Először csak napoztam a medence szélénél,de a fiúk kihasználták az alkalmat,és belelöktek a hűvös medencébe.
- Idióták. - sepertem el vizes hajamat az arcomtól,hogy valamit lássak.Látszólag elég jól szórakoztak rajtam,de hát nem vártam mást.Kicsit lenyugodtak,majd ezután gyors úszásba kezdtek.Egy kis idő múlva lihegve kiültek a medence szélére.
- Nyertem ! - dörgölte Niall Zayn orra alá.Versenyeztek,és természetesen Niall nyert,ugyanis Zayn nemrég tanult meg úszni.
- Nem vagy vicces. - görbült le a szája Zaynnek,majd mind a ketten nevetésben törtek ki.
Végre kiülhettem normálisan napozni,és amíg én pihenek,a srácok a rajongók örömére Twitcamet csináltak.Rajongók ezrei nézték a baromságaikat.Egy idő után rájöttem,hogy az egészbe benne voltam.Érdekes lehetett azt nézni,hogy hol a hátamon,hol a hasamon fekszek.Így átfeküdtem a medence másik oldalára,aminek a fiúk nem örültek,ugyanis tök jól elvoltak,hogy a rajongók engem is láttak a Twitcamben.A fülembe dugtam a fülhallgatót,a zenét maxra vettem,majd semmire nem figyelve tovább napoztam.Majd hirtelen vizes kezekre lettem figyelmes felforrósodott hátamon.Reagálni már késő volt,de a fülhallgatót még épp időben kirántottam a fülemből.Zayn megint unatkozott,így úgy gondolta,megint belelök a medencébe.Iszonyatosan rosszul esett,ugyanis elég hideg volt a víz.
Miután megszáradtam,kénytelen votlam bemenni a házba.Lassan megérkeztem a többiek is,majd úgy döntöttem,főzök valami ehetőt.A spagetti mellett döntöttem,amibe besegített Debbie is.
- Jé,te ilyet is tudsz? - érdeklődött Lou,miközben megkóstolta a félig kész ennivalót,majd mind a tíz ujjat megnyalta.
- Aha. - nevettem. - Finom?
- Isteni. - nyalta meg a szája szélét,majd visszament a kertbe.A fiúk kicsalogatták a hátsó udvarra Debbie-t,majd mikor kellőképpen közel állt a medencéhez,hirtelen belelökték.Én hangos nevetésben törtem ki,később már a könnyeim is potyogtak.Olyan jó volt látni,ahogy Deb szenved,és a fiúk is jól szórakoztak rajta.
- Aki éhes,jöhet enni. - kiabáltam ki az üvegajtón keresztül,majd mindenki leült az asztalhoz.Zayn mint valami kis háziasszony,kirakta a tányérokat,és végül a gőzölgő spagetti is az asztalra került.
- Ezt te csináltad? - ámuldozott Liam,miközben teleszedte a tányérját.
- Aha. - nevettem,és én is szedtem maganak egy keveset.Miután mindenki befejezte a vacsorát,felmentek a szobájukba,és elfoglalták magukat.Összepakoltam,majd én is felmentem pihenni.Először olvastam,de egy idő után könyvvel a fejemen aludtam el.Este 9-kor keltem fel Niall hűvös hangjára.
- Bocsi.Felkeltettelek? - kérdezte,miután észrevette,hogy kómásan őt bámulom.
- Semmi baj,sőt. - mosolyogtam,és ő is ezt tette.Jó volt látni,hogy mosolyog.RÁM.
- Jössz? - kérdezte,miközben 180°-os fordulatot véve,az ajtóhoz közeledett.
- Hova? - érdeklődtem elég fáradtan.Most keltem fel,és máris ugorjak ki?
- Elmegyünk a városba. - mondta nyersen,majd megfogta a kilincset,és kinyitotta az ajtót.A hangulata egyik percről a másikra az ellenkezőjére váltott.
- Jó de várj.Kérlek. - könyörögtem neki,és kiugrottam a hatalmas franciaágyamból.Niall visszazárta az ajtót,majd türelmetlenül rámnézett.
- Siess. - mondta bunkón,és ölbe tette a kezét.
- Annyit mondj meg kérlek,hogy miért nem bírod elviselni azt,hogy Collin a barátom? Összevesztetek vagy mivan? - néztem rá értetlenül,amit ő egy mérges tekintettel viszonzott.
- Nem mindegy? - förmedt rám,mintha mindig is nagy "ellenségek" lennénk.Ezzel kirontott a szobából,és rámcsapta az ajtót.
- Nagyszerű. - forgattam meg a szemem,majd erőt vettem magamon,és mintha élnék,átöltöztem.5 perc múlva készen is lettem,majd lementem a nappaliba,ahol mindenki rám várt.Intettem,hogy mehetünk,és útnak is indultunk.

7.rész

Sziasztok !:-) Kis késéssel ugyan,de meghoztam a 7.részt is.Elég rövidre sikeredett,amiért bocsi,de ígérem,vagy ma,vagy holnap hozom a kövit.:-)A részben jön egy új szereplő,Collin Wright.

Még annyit,hogy alul a Tetszik/Nem tetszik gombokat lehet használni,és komizzatok is !:-D ♥ xx



Még egyszer végighúztam a kefét selymes hajamon,amit egy sötét rózsaszín hajszalaggal fogtam össze.Készenálltam a mai találkozásra,Collinnal.Alig bírtam kivárni a délután 2 órát.11 órától várni arra a pillanatra,egy örökkévalóságnak tartott.Délben úgy döntöttem,nem várok tovább,felkaptam a kistáskámat,felvettem a napszemüvegemet,és elindultam a pláza előtti park felé.Útközben Debbie mondatai kavarogtak a fejemben: "Itt van melletted 5 isten,és te mégis őt választod.." Attól,mert a testvérem a híres brit/ír fiúbanda tagja,nekem nem muszáj onnan "választanom" valakit.És amúgy is,Harry nem nagyon örülne annak,ha közülük jönnék össze valakivel.Ahogy gondolkoztam,egyre közelebb jártam a parkhoz.Ott van egy szobor,azt beszéltük meg,hogy az előtt találkozunk,kettőkor.Én már háromnegyedkor ott voltam,de Collin még nem.Leültem az egyik padra,és vártam.Már 2 óra,és Collin még sehol.Gondoltam késik,így nem aggódtam.Fél 3-kor már idegesen járkáltam fel-alá,és vártam,mikor érkezik meg.Már nyúltam a zsebembe a telefonért,amikor valaki hátulról lefogta a szememet.
- Collin?! - vettem le szemeimről puha kezeit.
- Bocsi a késésért,de busszal jöttem,az meg késett. - mondta ,miközben zavartan a tarkóját dözsölte.
- Semmi baj. - mosolyogtam.
- Na,elmehetnénk valamerre.. - javasolta. - Mozi? - kérdezte,amire bólogattam,majd elindultunk a mozi felé.Az egyik romantikus filmet néztük meg,amit sikeresen végigsírtam.Collinon láttam,hogy ő különösebben nem élvezi,de miattam végignézte.
Két óra múlva visszasétáltunk a parkba,ahol már alig voltak emberek,így elég nyugis volt.Beszélgettünk,elmentünk fagyizni,majd este 10-kor hazakísért.Búcsúzásnál szorosan magához ölelt,és megpuszilta az arcomat.Mikor én is meg akartam puszilni az arcát,szája az enyémhez közeledett.Két kezemmel átkaroltam a nyakát,és szája az enyémhez tapadt.Azt akartam,hogy az a pillanat sose érjen véget.5 perc hosszú csókolózás után felajánlottam,hogy aludjon nálam,ilyen későn már a buszok se járnak gyakran.Rögtön beleegyezett,ujjaink összefonódtak,majd bementünk a házba.Mindenki lent volt a nappaliban.Harry és Louis a tv-t nézték,Liam,Niall és Zayn pedig a konyhában beszélgettek.Mikor Collin meglátta az 5 fiút,megtorpant.Elég furcsán nézett végig rajtuk,majd megfogtam a kezét,és felhúztam a szobámba.
- Biztos,hogy jó lesz ez így? - ült le az ágyamra,miközben félően rámnézett.
- Nyugi,az egyik a testvérem. - nevettem. - Csak barátok vagyunk.Nekem te kellesz,oké? - csókoltam meg,közben beletúrtam félig göndör hajába.
- Oké. - kacsintott,és gyengéden megpuszilta a homlokomat.
- Nem jössz le?Nyugi,nem harapnak a srácok.Egyszer úgyis meg kell ismerkedni. - mosolyogtam,majd kihúztam a szobából,le a nappaliba.
- Helló,Debbie vagyok Faith legjobb barátnője. - ugrándozott el Collin előtt az elég jó állapotban lévő barátnőm.Collin elnevette magát,majd ő is megszólalt.
- Szia,Collin vagyok.
Bemutatkozott a többieknek,és a fiúk,rögtön meg is kínálták egy kis piával.Először ellenkezett,de Harry csak bele nyomta.A hangulat egyre jobb lett,majd amikor épp Debbie-vel beszélgettem,Collin megragadta a karomat,majd félrehúzott.
- Faith ! Nagyon szeretlek. - csókolt meg gyengéden. - Arra gondoltam,hogy... - nézett mélyen kék szemeimbe. - Megpróbálhatnánk együtt. - mondta mellkasán összefont karokkal,szexi mosolyt villantva. -Szóval.Leszel a barátnőm?
- Igen. - mondtam neki,miközben boldogan ölébe ugrottam.Hosszan megcsókoltam,majd visszamentünk a többiekhez,összefont ujjakkal.
- Csak nem? - lépett mellénk Harry,akinek fejének egészét pirosság lepte el.Talán egy kicsit sokat ivott.
- De. - mosolyogtam.Harry megragadta az asztalon pihenő pálinkás üveget,majd töltött mindenkinek egy pohárkával.
- Igyunk a szerelmesekre ! - kiabálta Zayn,aki szintén be volt rúgva,majd egy gyors lendítéssel lehúzta az italt. Nagy lendülettel én is a számba öntöttem,majd éreztem,ahogy végigfolyik a torkomon.Elég erős ital.Miután magamhoz tértem a pia után,Collin ölébe ültem,és hozzábújtam.Azt gondoltam,hogy mostmár senki nem ronhatja el a kedvem.Collin az este végére végre beletörődött,hogy az az 5 srác az életem része,ahogyan Ő is.

6.rész

Sziasztook! Na meghoztam a 6.részt is.:-)Ehhez csak annyit fűznék,hogy lesz egy új szereplő,de róla majd a következő rész elejénél láthattok képet!:-D Na jó olvasást!!xoxo


Zayn a nappaliban nézte a tv-t,hátrapillantott,majd rámkacsintott.Én egy halk köszönömmel nyugtáztam a dolgot.Megebédeltünk,majd elmentünk sétálni.Rengeteget beszélgettünk,fagyiztunk,és Niall beszélgetett néhány rajongóval.Képeket csináltak,aláírásokat osztogatott.Este 9 körül fáradtan hazaestünk.A fiúk beszélgettek,Debbie pedig fent aludt a szobájában.A fiúk azt mondták,hogy már jobban van,de állandóan alszik.Biztos kimerült,gondoltam.Beléptem a konyhába,és félrehúztam Zaynt.
- Gyere. - fogtam meg a karját,és a konyha egyik sarkába húztam.
- Minden rendben? - kérdezte mellkasán összefont karokkal,a falnak dőlve.
- Igen,megbeszéltük.Bocsánatot kért. - mosolyogtam Zaynre,aki szintén széles mosolyra húzta a száját. - Köszönöm.-öleltem meg szorosan.Rámkacsintott,és visszament a zsúfolt nappaliba.Debbie felkelt,és mindenki körégyűlt.Még mindig álmos volt,de mivel egész nap aludt,így muszáj volt felkelnie.
- Rég láttalak Deb! - nevettem. - Jobban vagy már? - kérdeztem,miközben odaadtam neki az esti gyógyszerét.
- Fogjuk rá. - mosolygott,és a szájába rakta a pirulát.
- Arra gondoltam,hogy ha meggyógyultál,elmehetnénk valahova bulizni.Ránk fér egy kis lazítás. - nézett körbe a társaságon Liam.
- Ez jó ötlet. - mondta a barátnőm,és bólogattak a többiek is. - Na de én megyek aludni.Jóéjt! - mondta,majd hangos nevetésben törti ki a társaság.Felment az emeletre,és egy hangos ajtócsapás kíséretében magára zárta az ajtót.A többiekkel beszélgettünk,és valahogy felhozódtak a pasik.
- Nked van barátod? - kérdezte Zayn rámmeresztve barna szemeit.
- Nincs.Nemrég szakítottunk ,3 év után. - mondtam,és a szememet könnycseppek homályosították el.Még mindig nehezen viselem,hogy szakítottunk.
-Sajnálom. - simogatta meg a hátam Lou,amire szemeibe néztem,és elmosolyodtam.
- Nektek van barátnőtök? - próbáltam terelni rólam a témát.
- Nekem és Zaynnek van. - Liamnek meg még alakulóban van,igaz Liam?-nézett Liamre fülig érő mosollyal Louis.
- És hogy hívják őket? - nevettem.
- Eleanor.Eleanor Calder. - vigyorgott büszke fejjel Lou.
- Perrie Edwards. - szólalt meg Zayn a konyhából,éppen rágcsálnivalóért kutatva.
- Az enyém pedig Danielle Peazer. - fejezte be Liam.
- Harry veled mi van? - néztem a testvéremre,aki vigyorogva válaszolt.
- Én élvezem az életet. - nevetett.Ezzel jegeltük is a témát Niall miatt.Nagyon sajnálom szegényt.A barátnője megcsalta,pedig Niall feltétel nélkül szerette.
Éjfélkor én már elég fáradt voltam,így felmentem a szobámba,és lefeküdtem aludni.Reggel furcsa módon Zayn horkolására riadtam fel.Kikerestem az éjjeliszekrényem felső fiókjából a telefonomat,és hunyorogva megnéztem az időt az erősen világító kijelzőn,ami fél 11-et mutatott.Lementem a nappaliba,és Louis és Harry már felöltözve ültek a kanapén.Harryn az a piros kockás ingje volt,amit én vettem neki.
- Jó reggelt. - mormoltam,majd csináltam magamnak egy kávét.
- Neked is csajos. - mondta Lou,majd unottan felballagott a szobájába.
- Zayn mit keres a szobámban? - érdeklődtem kíváncsian.
- Hát..Este még iszogattunk egy kicsit,és szerintem már csak a te szobádig jutott el. - nevetett Harry.
- Ja..Kicsit iszogattatok.. - nyomtam meg a "kicsit" szócskát. - Akkor még talán eljutott volna a szobájáig is.. - nevettem én is,és ennek köszönhetőn majdnem magamra borítottam a gőzölgő kávét.
- Jó reggelt. - ballagott le a fejét fogva Zayn.
- Az emlegetett szamár. - mondtam szemforgatva. - Hallottam,hogy hogy kerültél a szobámba..A horkolásodra keltem fel. - mondtam neki,amire döbbentem rámnézett.
- Én horkolok? - nyitotta nagyra barna szemeit.
- De még hogy!! - mondtuk kórusban Harryvel.Miután mindenki felkelt,Debbie-t kivéve,megreggeiztünk,majd felmentem a szobámba,és átöltöztem.

Felvettem egy fekete csőnadrágot,egy fehér pólót és egy fekete kardigánt,mivel elég szeles idő volt.Debbie délután 1 körül kelt fel,mi Louisval ezalatt megjártuk a sarki boltot,egy kis ebédre valóért.Deb már elég jól nézett ki,így amíg Louis,Zayn és Liam a barátnőikkel vannak,addig Harry Niall,Deb és én elmentünk moziba.Mögöttem egy elég aranyos srác ült a barátjával,és akárhányszor hátranétem,mindig engem bámult.Még a film előtt kimentem innivalóért,és utánam jött.Váltottunk pár szót,majd megadta a számát.Tiszta boldog voltam,az egész napomat feldobta.Ahogy hazamentünk fel is hívtam,és 3 órán keresztül beszélgettünk.Írtó aranyos,kedves srác.Azt beszéltük meg,hogy holnap találkozunk a parkban.Már alig várom.Holnap a fiúknak fellépés Londonban,így sajnos nem tudtam elmenni,de majd legközelebb.Miután megebédeltünk,elmentünk sétálni a közeli parkba.Elég jó volt a hangulat,majd este 11-kor mentünk haza.Mindenki fáradtan dőlt ki a saját szobájába,hál'istennek.Énis befeküdtem az ágyba,és rögtön el is nyomott az álom.
Álmomban azzal a fiúval voltam,akivel beszélgettem.A parkban voltunk,ahol egy csomó ember volt.Annyi embert még együtt,egy helyen nem láttam.De a rengeteg ember között mégis feltűnt egy velem egy idős csaj,aki feltűnően felénk közeledett,egy éles tárggyal a kezében.Egyre kivehetőbbé válik az arca,ahogy közeledik.Kezében egy éles bicska.Először csak azt vágja a fejemhez,hogy elvettem a pasiját,Collint.Nekilökött az egyik fának,bicskáját fenyegetésképpen nyakahoz helyezte.Eltört a kezem,betört az orrom,szemeim környékét pedig kék foltok díszítették.Bicskájával karcolásokat ejtett rajtam.
Reggel heves szívdobogással keltem fel.Idegesen felültem,mad végigtapogattam a karomat,és egyéb testrészeimet.Elsétáltam a tükörig,hgigy biztos legyek abban,hogy semmi bajom.Szerencsére ugyanaz az arc nézett vissza rá,ami tegnap volt.
- Csak egy rossz álom. - mondogattam magamban.
Egy forró fürdő és egy bögre kávé,és megnyuszom,gondoltam.A mosakodás és az öltözködés reggeli rutinja lecsillapított,és szívesen elpiszmogtam vele,kényelmesen átávlogatva új,Londonból kapott ruháimat.Végül egy halványrózsaszín felsőre és egy fehér vászonsortra esett a választásom,amiben úgy néztem ki,mint egy bazsarózsa.Ennivaló vagyok,gondoltam,és a tükörből egy magában mosolygó lány nézett vissza rám.A félelem elpárolgott,a feledés homályba veszett.

5.rész

Sziasztok!! Kis késéssel,de meghoztam az 5.részt.Rövid lett,mert eredetileg nagyon hossszú volt,de muszáj volt szétszednem.:-D Szóval itt az 5.,olvassátok,komiizatok és tetszikeljetek!! A redszeres olvasókat pedig még mindig várom!!:3 Jaaa,és köszönöm a több,mint 1000 látogatót.:-) Imádlak titeket.:3♥

Finom illata megcsapta arcomat.Bementünk a nappaliba,ahol Harry épp tv-t nézett.Üdvözölte a fiúkat,és megkínálta őket enni - és innivalóval.
- Érezzétek otthon magatokat.Anya és Holly Londonban vannak,szóval miénk a ház. - mondta Harry,és visszaült a tv elé.Kis idő múlva Debbie ballagott le az emeletről,kissé kómás fejjel.
- Sziasztok srácok,Debbie vagyok,Faith legjobb barátnője. - mondta félig csukott szemmel,alig érthetően.Harryvel összenéztünk,hiszen ő egy nagy fan,aki,ha már csak a hangjukat hallja,elkezd őrjöngeni.
- Debbie,jól vagy? - kérdeztem tőle,ugyanis elég fehér volt az arca,és egyáltalán nem izgatta fel a fiúk látványa.
- Nem tudom,nem érzem magam túl jól.Szerintem beteg vagyok. - sétált be a konyhába.Megmérte a lázát,ami 39°C volt.Beült a fiúk közé,akik átölelték.
- Szia. - köszöntek nevetve,Deb üdvözlésére válaszolva.Harry hozott neki gyógyszert,bevette és felment a szobájába pihenni.A fiúk kipakolták a cuccokat,majd Liam bement Debbie szobájába.
Mi a fiúkkal beszélgettünk,majd elmentünk az egyik kajáldába.Liam otthon maradt a barátnőmmel,mert azt mondta,akármi történik,legyen mellette valaki.Ez aranyos volt tőle,pedig még csak egy napja se ismerik egymást.Nekik vittünk haza,mert nem volt otthon semmi ehető..Este még beszélgettünk,miközben filmet néztünk.Aztán hajnali 1-kor már fáradt volt mindenki,így lefeküdtünk aludni.Lou nem tudott elaludni,így bejött hozzám.Reggel a horkolására keltem fel.Olyan hangosan horkolt,hogy egyszerűen nem lehetett mellette aludni.Úgy gondoltam,hogy visszaaludni már nem tudok,így lementem a nappaliba,ahol Zayn a reggeli kávéját szürcsölgette.
- Jó reggelt. - mondtam,majd én is csináltam magamnak egy kávét,és leültem mellé a kanapéra.
- Neked is. - válaszolta,és bekapcsolta a tv-t.
- Hali emberek. - sétált le a lépcsőn Louis összegyűrt arccal,és borzos hajjal.
- Jó reggelt..Jó a hajad.- nevettem.
- Gondolom. - mosolygott,és leült mellém.Gondosan megigazítottam a haját,és egy 'köszönömmel' nyugtázta a dolgot.

Miután mindenki magához tért,Debbie és Liam elmentek az orvoshoz.A fiúknak lesz egy dedikálás Londonban,így ma Debbievel leszek.
- Eljöhetnél velünk. - vetette fel az ötletet Harry.
- És mi lesz Debbivel?? - kérdeztem a beteg barátnőmre nézve.
- Menj nyugodtan. - hallottam rekedt hangját a nappaliból.
- Biztos? - kérdeztem vissza.
- Perszee.Elleszek. - kacsintott,és magára húzta a takarót.Liam pulcsijában,egy hosszúnadrágban feküdt az ágyon,egy nagy takaróval együtt,ami a nyakáig ért.Nyáron hogy lehet belázasoni,gondoltam magamban.
- Köszi. - megöleltem,majd felmentem az emeletre,és elkészülődtem.Egy fehér toppot,egy rövidnadrágot és a kedvenc cipőmet vettem fel.Arcomra halvány alapozó került,és a szempillaspirált sem hagyhattam ki.Hajamat kifésültem,és kontyba kötöttem,ugyanis kiengedve olyan volt,mintha sál lenne rajtam.Lementem a nappaliba,ahol már mindenki rám várt.Elköszöntünk Debbie-től,majd beültünk a kocsiba.London 1 órányira volt Forest Hilltől,így egy fél órás késéssel,másfél óra múlva már a dedikálás helyszínén voltunk.

A fiúknak kiraktak egy hosszú asztalt,5 székkel.Mögöttük egy plakátot helyeztek el,hogy még hangulatosabb legyen.Legelöl ült Harry,mellette Louis,Liam,Niall és végül Zayn.Kis idő múlva kinyitottáka kapukat,ahol millió visítozó lány rohant be.Fél óra múlva kimentünk levegőzni,mert már a helyiségben alig volt levegő.2 óra dedikálás után végeztek.Ezután elmentünk az egyik Starbucksba,ahová a rajongók be akartak törni.A lányok nem tudták,hogy én Harry testvére vagyok,így nyilván azt hiszik,hogy Hazza barátnője vagyok.Holnap már minden újság címlapján az lesz,hogy "Harry Stylesra,a One Direction legfiatalabb tagjára rátalált a szerelem." Miután megittam a forrócsokimat,a kávézó hátsó ajtaján kellett kimennünk a rajongók miatt.Paul hazavitt minket,ahol Deb a szobájában aludt.Elég beteg volt,így nem csodáltam,hogy állandóan alszik.

Leültem a kanapéra,Niall mellé,aki furcsa módon elhúzódott mellőlem.Próbáltam vele beszélgetni,de ő csak egy-két szavas mondatokkal válaszolt.Egy idő után elég kellemetlenül éreztem magam mellette.Ezekszerint nem nagyon keresi a társaságomat.
Felmentem a szobámba lepihenni egy kicsit.Kezembe vettem a kedvenc könyvemet,és elkezdtem olvasni.Amikor a legjobb résznél tartottam,hangos dörömbölést hallottam az ajtó felől.
- Gyere be! - kiabáltam ki,azzal nem foglalkozva,hogy kis is lehet az.
- Nem zavarlak? - lépett be az ajtón Zayn,és halkan magunkra zárta az ajtót.
- Gyere csak. - néztem fel a könyvből,és egy visszafogott mosolyt nyomtam arcomra.Leült az ágyam végére,és csak nézett ki a fejéből. - Te nem tudod,hogy mi a baja Niallnek? - törtem meg a csendet,ami már egy kicsit zavaró volt.
- Tudtam,hogy kíváncsi vagy rá.Ezért is jöttem.Figyelj.Niall azért viselkedik veled így,mert azt hiszi,hogy te többet akarsz tőle,mint barát.Az első találkozásnál úgy érezte,neked talán később többet fog jelenteni egy jó havernál.Nemrég szakított a barátnőjével,3 év után.Nagyon megviselte.És most ezért van ilyen kedve. - nézett rám Zayn sajnálattal teli szemekkel.
- De ezt honnan veszi??Ne gondoljon már olyat,ami nem is igaz!! - ordítottam Zaynre,mintha erről az egészről ő tehetne.
- Nyugi.Beszélj vele,biztos abbahagyja majd. - kacsintott,és megsimogatta a hátam.
- Köszönöm.Megyek is,és beszélek vele. - öleltem meg,és kivonultunk a szobából.
Odaálltam Niall ajtaja elé,vettem egy nagy levegőt,és bekopogtam.
- Igen? - szólt egy mély hang a szoba másik végéből.
- Faith vagyok,bemehetek? - kérdeztem halkan.Hallottam,hogy sóhajt egyet,és megszólal.
- Gyere. - benyitottam a szobába,és Niall szomorúan feküdt az ágyon,fején egy párnával.
- Niall!Beszélnünk kell. - mondtam,és leültem az egyik székre.A szőke megbánóan lehajtotta a fejét. - Tudom,hogy miért viselkedsz így velem.Nagyon sajnálom,de hidd el,hogy nem az van,amit te gondolsz. - ránéztem Niallre,akinek a szemét könycseppek lepték el.
- De én imádom őt!! - emelte fel a hangját,mintha én tettem volna tönkre a kapcsolatát.
- Nyugodj meg.Nem tudom mi volt az oka annak,hogy szakítottatok,de ennek így kellett történnie. - simogattam meg a hátát,és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Tényleg csak egy barát vagy neked? - kérdezte félénken.
- Egy nagyon jó barát. - mosolyogtam. - Azt szeretném,hogy,jóban legyünk,és,hogy számíthassak rád,és te is rám.-beletúrt szőke hajába,és letörölte a könnycseppjeit az arcáról.
- Akkor bocsánat az eddigiekért.Meggondolatlan voltam,és csak magammal törődtem. - mondta,majd szorosan magához ölelt.Örültem,hogy végre megtudtuk beszélni.

4.rész

Sziasztok!!Meghoztam a 4.részt is.:) Olvassátok,komizzatok,Tetszikeljetek..!:D Ja,és iratkozzatok feeel!!:D köszipuszi.:3♥ xx




Reggel körülbelül 11 órakor keltem Harry mély,álmos hangjára.Kézfejemmel megdörzsöltem a szemem,majd álmosan megszólaltam.
- Jó reggelt. - majd nagynehezen felültem az ágyon,és csak bámultam magam elé.
- Neked is.Te ilyen sokáig alszol? - kérdezte,majd befefeküdt az ágyamba.
- Ha nem keltesz fel,még tovább.-nevettem. - De nem baj,mert nem akartam sokáig aludni. Harry becsukta a szemét,és befordult a fal felé. -Vissza ne aludj.Inkább menjünk valamerre.-ráncigáltam ki az ágyból.
- Jó oké,de előbb menj le reggelizni,mostanába alig eszel.. - mondta,és az ajtó felé mutatott.
- Jó,már itt sem vagyok. - nevettem,majd lerohantam a konyhába,ahol anyám egy nagy tányér rántottával várt.Leültem az asztalhoz,és 2 perc alatt be is vágtam. -Köszi anya.-mondtam,majd visszarohantam a szobámba.Harry természetesen visszaaludt,amit horkolással kísért.Elgondolkodtam,és azzal a lendülettel rávetődtem,ő pedig ijdetében felkiáltott.
- Úristen!!A szírohamot hoztad rám. - nevetett.Rányújtottam a nyelvem,és közöltem vele,hogy végeztem.Kiugrott az ágyból,és beszaladt a fürdőszobába.Kinéztem a felső emelt folyosójára,és Harry parfümjének friss illata megcsapta orromat.Énis felöltöztem;egy fehér rövidnadrágot,egy rózsaszín ujjatlan felsőt és a fehér tornacipőmet vettem fel.Egyenes hajamat kifésültem,majd berohantam a nappaliba,ahol anyám és Harry beszélgetett.
- Mehetünk. - rohant le a lépcsőn Deb,majd elindultunk az egyik kedvenc éttermem felé.Harry és Deb egész úton röhögtek,beszélgettek.Hálistennek nagyon jól kijönnek egymással,már a második napon.Miután megebédeltek,kültünk a parkba,és Harryt felhívták a fiúk.

- Szia Hazza! - szólt a telefonba Liam.
- Helló. - kiabálta a telefonba Harry,amire Deb felnevetett.
- Holnap akkor mehetünk?
- Persze,de majd még előtte hívjatok fel.
- Oké.Na most leteszem,szia. - ezzel Liam félbeszakította a hívást.

- Jó sokáig beszélgettetek. - nevetett Deb.
-Holnap jönnek. - mondta Harry,a barátnőmmel összenéztünk,és egyszerre visítottunk egyet. -Mintha testvérek lennétek. - forgatta a szemét,és szorosan magához ölelt mindkettőnket. - Menjünk moziba. - javasolta,de abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.Anya hívott,hogy siessünk haza,mert el kell mennie otthonról.
- Mégse. - nevetett Deb.Hazarohantunk,és anya bazinagy bőröndjeivel találtuk szembe magunkat.
- Anya!!Mi ez a sok bőrönd?? - kiabáltam fel az emeletre.
- El kell mennem.Most hívott Richard,a főnököm,hogy Londonba kell mennünk. - mondta anya nagy pakolászás közben.Tudni kell,hogy anya esküvői ruhákat tervez,és van egy üzletük Londonban és Párizsban is.És most Londonba kellett menniük az egyik ügyfél változtatásai miatt. - Hetekig,akár hónapokig nem leszek,így Hollyt is magammal viszem.
- Van Isten!! - kiabáltam nevetve.Utáltam,mikor a 4 éves húgomra kellett vigyáznom.
Összepakolták a maradék cuccot is,majd dudálást hallottunk a kapu felől.
- Na,mennünk kell.Legyetek jók,a házat nem szétszedni.A fiúkat pedig üdvözlöm. - végigpuszilt mindenkit,és odament Harryhez. - Örülök,hogy láthattalak.Remélem még találkozunk.És kérlek vigyázz a húgodra. - kacsintott,és szorosan magához ölelte.Holly is elbúcsúzott mindenkitől,majd kiléptek az ajtón és már nyomuk sem volt.

- Miénk a háááz!! - kiabáltam nevetve. - Mostmár a fiúk is bőven elférnek.
Este még elmentünk moziba,majd 11 órakor fáradtan hazaértünk.Matt,a legjobb barátom is nálunk aludt.Reggel 9-kor keltem fel Harry álmos,mély hangjára.Kinyitottam a szemem,és előtört belőlem a nevetés.
- Mit nevetsz? - nézett rám a még félig alvó testvérem.
- A hajad.Úristen. - mondtam neki két nevetés között.Belenézett a tükörbe és elszörnyűlködött.Megrázta a haját,és máris jobban nézett ki.
- Megijedtem. - forgatta meg a szemét.

Elkészülődtünk,megreggeliztünk,majd csengettek.
- Úristen!! Ezek a fiúk!! - kiabáltam,majd az ajtó elé álltam.Kinyitottam a nyikorgó fa ajtót,és Liammel akadt össze a tekintetem.Mellette állt Zay,Louis,és mögötte az ír szőkeség,Niall.Végigöleltem mindenkit,amihez párosult a 'Szia,Faith vagyok,Harry testvére'. De mikor Niallhöz értem,ránéztem,és azt hittem ott helyben esek össze.Szőke haja és kék szemei rabul ejtettek.Már egy perce csak álltunk egymás előtt,amikor Zayn megtörte a rajtunk uralkodó csendet.
- Na,mi lesz már?
- Faith vagyok. - mondtam Niallnek,majd megöleltem.

3.rész

Sziasztok!!Meghoztam a 3.részt is.Ez egy kicsit rövid lett,de majd a kövi hosszabb lesz.Köszönöm a több,mint 200 látogatót.:3 És bocsánat azért,hogy múlthéten nem voltam,de nem voltam itthon.:3 De bepótolom.:-) Jó olvasást.!!:-)xx


Debbievel végignéztük a filmet,és lefeküdtünk aludni.Reggel anyám kiabálására keltem fel.
-Faith! Kelj fel!! Elfogtok késni!-nagynehezen magamhoz tértem,és átmentem a barátnőmhöz,hogy őt is felkeltsem.
-Kelj már fel.-ütögettem meg a vállát.
-Még 5 perc,kérlek..-mondta alig érthetően,majd befordult a falhoz,és tovább aludt.
-Fél 8 van!!-mondtam neki,amire felugrott,és berohant a fürdőbe.
Én is felöltöztem,táskámat a kezembe vettem,majd lementem a nappaliba.5 perc múlva Deb is előkerült,és végre elindulhattunk.Felültünk a buszra,és egy kis idő múlva már az iskola előtt álltunk.A reggelt öleléssel kezdtük,mint mindig.Ma van az utolsó nap az iskolában,amit az igazgató a "2011/2012-es tanévet lezárom" mondatával zár le.Amikor ezt kimondta,az egész osztály nagy üdvrivalgásban tört ki,amit a tanáre magas hangja zavart meg.
-Most már fejezzétek be!-kiabálta,és mindenki elhallgatott.
Délben végre hazamehettünk,és kezdődhetett a vakáció.

-Nemsokára jön Harry.-boldogan ugráltam végig a házban.Ezután a barátnőmmel elmentünk vásárolgatni,és meglátogattuk Mattet a kórházban,mert beteg volt.
Nagyon hamar eltelt a nap,így 6 órakor hazasétáltunk.Miután hazaértünk,kipakoltuk a vendégszobát,ami egy ideig Harry szobája lesz.Kitakarítottunk,majd felhívtam Harryt.

-Szia Harry! Faith vagyok. -szóltam bele.
-Helló. Mi újság?
-Semmi érdekes.Azért hívtalak,hogy megkérdezzem,mmikor is jössz holnap?- kérdeztem,és izgatottan vártam a választ.
-Ebédre otthon leszek. -mosolygott el a vonal másik végén.
-Oké!Már kész a szobád.Csak rád vár.
-Ó köszi.-nevetett. -Na de most mennem kell,mert a stúdióban vagyunk.Szia.-ezzel lerakta a telefont.

-Délre itthon lesz. - kiabáltam le anyához.Debbie alig bírta kivárni,én én is hasonló helyzetben voltam.Ezután befeküdtem az ágyamba,a fülhallgatót a fülembe dugtam,és elaludtam.
Reggel az előre beállított ébresztőórára keltem fel,8-kor.Semmi kedvem nem volt felkelni,de amint eszembe jutott,hogy ki is jön haza,rögtön nagyobb lelkesedéssel álltam a dolgokhoz.Felöltöztem,a hajamat kivasaltam,és felkeltettem a barátnőmet.A húgommal,Hollyval aludt el,ugyanis tegnap ő mondta neki az esti mesét.Deb is elkészülődött,és lementünk a nappaliba,ahol anya már Harry kedvenc kajáját készítette.Elég gyorsan telt az idő,majd 11 óra előtt csengettek.
-Úristeeen!! - kiabáltam. -Majd én nyitom!!-mondtam,majd odaszaladtam az ajtóhoz.
Vettem egy nagy levegőt,és kinyitottam.Ott állt előttem Harry Styles,aki a testvérem.Először szóhoz se jutottam,majd elé léptem,és megöleltem.Ő megpuszilta a fejem,amire felnéztem egyenesen a szemébe.Gyönyörű zöld szemei ugyanolyanok voltak,mint az enyém.
-Ja,bocsi.Gyere be. - beléptem az ajtón,és ő is követett.Anya puszik,és ölelések hadával köszöntötte,majd a húgom,Holly is megölelte.Talán felfogta,hogy Harry is a testvére.Majd egyszer csak nagy dübögés kíséretében Debbie rohant le a lépcsőn,majd megtorpant.
-Te jó isten. - fogta a fejét.Harry elmosolyodott,majd közelebb lépett hozzá,és széttárta kezeit.Azzal a lendülettel Deb megindult,és magához szorította Harryt.Arrébb lépett,majd megszólalt.
-Bocsi.Debbie vagyok,Faith legjobb barátnője. - mosolygott.
-Tudom,sokat hallottam már rólad. - mondta Harry,majd lepakolta a cuccait.Felvitte a szobájába,és leültünk a kanapéra. -Milyen lett a bizid?-fordult hozzám ezzel a nagyonhülye kérdéssel.
-Mindenki ezt kérdezi.-nevettem. -Maúgy elég jó lett.-mondtam,majd a kezébe nyomtam a ma kapott bizonyítványt.
-Ügyes vagy!-simogatta meg a fejem.Olyan volt,mintha mindig is ismertük volna egymást.
Lassan elkészült az ebéd,és leültünk enni.Harry megevett 2 tányérral,ezután Holly beült az ölébe,és azt akarta,hogy ő etesse meg.Harry,mint egy igazi testvér,megetette a 4 éves Hollyt.Aztán elhívta Barbie-zni.Olyan jó volt őket látni,ahogy játszanak.A végén már Debbie is velük játszott.Csináltam róluk egy képet,és felraktam Twitterre.A félreértések elkerülése miatt ezt a címet adtam neki:Harry a legjobb testvér.Miután abbahagyták a játékot,Hazza felment a szobájába,és lepihent.Én átmentem Debbiehez.Beszélgettünk,és egyszer kopogtak.
-Harry vagyok.Bemehetek? - kérdezte.
-Persze,gyere. - mondtam,majd belépett.
-Elmehetnénk sétálni.-vetette fel az ötletet Hazza,amire a barátnőmmel összenéztünk,és bólintottunk.Elkészülődtünk,és el is indultunk.
-Menjünk a parkba.-mondtam,majd elindultunk a park feé.Nemsokára oda is értünk,és leültünk az egyik padra.
-Ha megkérdezhetem,miért költöztél Faithékhez?-kérdezte Harry.
Ránéztem a barátnőmre,aki sóhajtott egyet,majd válaszolt.
-A szüleim 2 éve egy autóbalesetben meghaltak.Én túléltem,de ők nem.És nem tudtam hova menni.-egy könycsepp gördült le az arcán.
-Bocsi.Őszinte részvétem.-mondta Harry,majd magához húzta,és megölelte.Deb rámosolygott,és már nem is sírt.Körbesétáltuk az egész parkot,és este 8-kor hazamentünk.Annyira jó volt így hármasban.Még jobb lesz,ha a többiek is itt lesznek.Ahhoz képest,hogy még csak nemrég tudtam meg,hogy a testvérem,máris imádom.Hazamentünk,megvacsoráztunk,majd Harry felhívta a fiúkat.Jövőhéten valószínűleg jönnek.Anya a munkája miatt lehet,hogy elmegy Londonba,így a ház a miénk lenne néhány hétig.

2.rész

Sziasztok!Meg is hoztam a 2.részt.Kicsit gagyi lett,de lassan belejövök:D Ja,és lenne egy kérdésem.Titeket nem zavar a túl sok párbeszéd??:D Komiban megírhatnátok,és természetesen Tetszikeljetek is..:3 köszipuszi.:3♥ xx


Berohantam a házba,majd a húgommal találtam magam szembe.
-Anya hol van?-kérdeztem idegesen.
-Elment az egyik barátnőjéhez.-mondta,majd beült aTV elé.
Én beszaladtam Debbie szobájába,aki éppen zenét hallgatott.Lerántottam a fejéről a fejhallgatót,és elkezdtem ordibálni.
-Debbie!!Nem fogod elhinni milyen levelet kapott anya!-ültem le mellé.
-Milyet?-nézett rám idiótán.Kicsit hülyének nézhetett.Odatoltam elé a baorítékot a feladóra mutogatva.Majdnem leborult a székről.Elolvasta a levelet,majd rámnézett. -Úristen.De mi lehet az a fontos dolog,amit el kell neked mondani?
-Ez az egyik.A másik meg,hogy mégis honnan ismer ez minket?-ordibáltam megint.
-Nyugi.Fogalmam sincs.Jobb lesz,ha megkérdezzük Rose-t.-mondta Debbie,és fel-alá járkált a szobában.

Fél óra múlva végre hazajött anyám,akit még ennyire,mint most,sose vártam.
-Anya,beszélnünk kell.-fogtam meg a vaállát,majd besétáltunk a konyhába.
-Mondjad kincsem.-ült le az egyik székre,majd előjött Debbie is.
Letettem az asztalra a levelet,majd furcsán végigmérte.2 perc után véggre a kezébe vette és kinyitotta.Elkezdte olvasni,és olvasás közben széles mosolyra húzta a száját.Mikor a végére ért lerakta,és mélyen a szemembe nézett.
-Mondanom kell valamit.-kezdte el a mondandóját.
-Igen,erre már én is rájöttem.
-De maradj nyugton,oké?Harry Styles a bátyád.-nyelt egy nagyot.
-Hogy micsoda?-kapaszkodtam bele a székbe,a mellettem ülő barátnőm pedig olyan visított,hogy azt hittem,hogy megsüketülök.
-Jól hallottad.Tudom,elég nehéz elhinni,de ez van.-állt fel,majd a kezébe vette a telefonját.
-De ezt eddig miért nem lehetett elmondani?-tettem fel a kérdést,miközben Debbie még mindig őrjöngött.
-Már vagy olyan érett,hogy elfogadd.Azt hittem,hogy nem fogsz neki örülni,és elutasítod.-mondta,majd adott egy puszit a homlokomra.Én megálltam anya melett,hogy halljam a beszélgetést. -Debbie,kérlek nyugodj meg.-szólt anya az idióta barátnőmre.Mire befejezte,beleszóltak a telefonba.

-Halló?
-Sza Harry! Én vagyok az,Rose.
-Ó,szia Anya!Akkor ezekszerint elolvastad a levelet.Faith tudja már?
-Igen,és elég jól fogadta.Nagyon örül neki.Beszélsz vele?
-Persze.
-Öhm...Szia Harry.-adta át nekem anya a telefont.
-Szia...húgi.-erre széles mosolyra húztam a számat,és tudtam,hogy Harry is ezt tette. -Mi újság?Jól vagytok?-kérdezte.
-Igen,köszi.Komolyan hazajössz?-váltottam témát.
-Igen,valószínűleg 1 hét múlva.Akkor már a sulinak is vége,és a húgommal lehetek végre.-mosolygott.
-Alig várom!!Egyébként a legjobb barátnőm,Debbie is velünk lakik.Nagy rajongótok.
-Na,örülök neki.Na de most mennem kell,puszilok mindenkit.Majd még beszélünk.Szia.-ezzel letette a telefont,én pedig visszaültem a székre.
Úristen.Még most sem hiszem el,hogy Harry Stlyles a bátyám.

-Anya,Holly tudja már?-léptem be a szobába,miközben anya mélyen olvasott.
-Igen drágám.-mondta.
Ezzel be is fejeztük a beszélgetést.Felrohantam az emeletre,be Deb szobájába.

-Áááá.Ez olyan jóó.-kiabálta a fülembe.
-Leállhatnál.-mondtam neki,ugyanis kezdett egy kicsit idegesítő lenni.
-Bocsi.Amúgy miért jöttél?-ült le az ágyára kicsit higgadtabban.
-Elmehetnénk sétálni.-tértem a lényegre.
-Oké,egy óra múlva mehetünk.-mondta Deb,majd átentem a szobámba.
Úgy gondoltam,utána nézek az új testvéremnek.Megnéztem néhány videót,és rájöttem,hogy egy idióta,a bandájával együtt.
-Mehetünk!!!-rontott be váratlanul Debbie.Elkészülődtem,majd kimentünk a parkba.Órákig beszélgettünk,de valahogy újra és úra felhozódott Harry.
-Nemsokára végre láthatom.-mondtam széles mosollyal az arcomon.
-De azt nem mondta,hogy mikor jön?-kérdezte izgatottan Deb.
-De,egy hét múlva.Úgy várom már.-Debbie szeme felcsillant.Bele van buzulva,és ráadásul Harry az,akit az elejétől kezdve jobban a szívmébe zárt.Egyszerűen imádta őket.
-És ugye majd a többieket is láthatjuk?-ugrott fel örömében,és a végén már az egész park minket bámult.
-Debbie,nyugi.Az egész park minket néz.Majd megkérdezem tőle.De biztos elhozza majd őket is.-nyugtattam le.Ilyenkor nem lehet vele bánni.Este 6-kor hazamentünk,,és úgy döntöttünk,hogy megnézünk egy csajos filmet.El is kezdtük,de a film közepén megcsörrent a telefonom.

-Halló?-szóltam bele.
-Faith?Harry vagyok.
-Sziaa! Honnan tudtad a számomat?
-Anya adta meg.Mindegy nem ez a lényeg.Arra gondoltam,hogy lehet hamarabb hazamegyek.
-Dejó lenne.És pontosan mikor?
-Holnap után.-erre a mondatára nagyon megörültem.
-Dejóó.-kiabáltam a telefonba. -Ja,és Debbie érdeklődött,hogy a fiúkkal is találkozhatunk valamikor?
-Persze.Ők is jönnek majd.Maradok egy hónapig,aztán majd meglátjuk mi lesz.
-Alig várom már.-ugráltam az ágyon mint egy idióta.
-Én is.Na de most mennem kell húgi.Szia! -ezzel letette a telefont.
Olyan jó volt hallani tőle,hogy húgi.Mindig is szerettem volna egy bátyót,akiben megbízhatok.És ez remélem így is lesz.

1.rész

Sziasztok!Meghoztam az első részt!Nem lett túl hosszú,sőt.Elég rövid lett.de minél hamarabb szerettem volna hozni a részt.a következő ígérem hosszabb,tartalmasabb lesz!:) Tetszikeljetek,Komizzatok!!!:D Jó olvasást.!xoxo

Újra egy átlagos hétfő reggel a Meyer családban.Anyám főz,a húgom tv-t néz,én pedig álmosan ülök a konyhaasztalnál a reggelimre várva.
-Anya,az iskolabusz már kint áll.Siess.-kiabáltam be a konyhába.Abban a pillanatban megjelent egy tányér pirítóssal a kezében. -Köszi,majd jövök.-felvettem egyet a tányérról,majd adtam a húgomnak egy puszit,és kimentem a ház elé.Debbie már a kapu előtt állt,és várta,hogy elindulhassunk.Felültünk a sárga buszra,ami rám várt,és 5 perc múlva már az iskola előtt álltunk.
-Szia Faith!-jött oda hozzám Matt,az egyik legjobb haverom.Megöleltem,majd üdvözöltem a többieket is.
-Szerintem menjünk matekra.-javasoltam.Az első óra matek volt,mint minden hétfőn.Eddig egyenesen utáltam ezt a tantárgyat,de mióta az új srác mellettem ül,ez a véleményem az ellenkezőjére fordult.Már csak ezért is szerettem a hétfő reggeleket.

A többi óra már elég unalmas volt,de az egész napomat feldobta egy kis verekedés,ami az új srác,Jason és Matt között zajlott.Valahogy élveztem ezeket a kis összerezzenéseket.Általában egyik félnek sem esik baja,Matt ezeket nem gondolja komolyan.Ahhoz nagyon ki kell húzni nála a gyufát.Ami tavaly meg is történt.Az egyik osztályból egy idősebb srác meg akart erőszakolni.Szerencsére nem lett bajom,a fiút pedig nem sokkal ki is rúgták az iskolából.
-Végre mehetünk haza.-léptünk ki a töri teremből,ugyanis az volt az utolsó óránk.Utáltam a törit,szerintem semmi értelme.Debbie-vel elindultunk hazafelé.Az út gyalog 20 perc volt,de mi mindig levágtuk,és egy ösvényen mentünk végig,így az út csak 5-10 perc volt.Otthon anya finom főztje fogadott,aminek nagy éhséggel neki is estünk.
-Anya,megnézem a postaládát.Reggel volt a postás,de már nem volt időm kivenni.-mondtam,majd kiszaladtam az ajtón.Jól gondoltam,a postaládában 3 boríték is volt.Ezek közül 2 számla,a másik pedig egy levél egyenesen Londonból.Nem tudtam elképzelni,ki küldhette,és azzal nem foglalkozva,hogy kinek küldték,gyorsan kibontottam.Elolvastam,és azt hittem,hogy elájulok.Megnéztem a feladót,és Harry Styles állt rajta.Azt hittem álmodok.De annyira mégsem voltam lelkes,mint azt az ember tenné.

Szereplők.

Faith Meyer:

Főszereplő lány.Általában az ő szemszögéből lesznek a dolgok.Apja súlyos betegségben 5 évvel ezelőtt meghalt.


Debbie Turner:

Faith legjobb barátnője.Kiskoruk óta elválaszhatatlanok.Szülei egy autóbalesetben meghaltak,így Faithnél lakik.


One Direction:

Ők lesznek azok,akik az egész család életét fenekestül felforgatja.

Prológus.

Faith Meyer,a 19 éves lány London egyik távoli városkájában,Forest Hill-ben él családjával,és legjobb barátnőjével,Debbie Turnerrel,addig a pillanatig,amikor egy rég várt levél az egész életét felforgatja.Faith számára addig ismeretlen dolgok derülnek ki,és a világhírű One Direction egyik tagjával szorosabb kapcsolatba is kerül.Rátalál a szerelem,és Faith megtudja,hogy nem csak 1 testvére van.