2.rész

Sziasztok!Meg is hoztam a 2.részt.Kicsit gagyi lett,de lassan belejövök:D Ja,és lenne egy kérdésem.Titeket nem zavar a túl sok párbeszéd??:D Komiban megírhatnátok,és természetesen Tetszikeljetek is..:3 köszipuszi.:3♥ xx


Berohantam a házba,majd a húgommal találtam magam szembe.
-Anya hol van?-kérdeztem idegesen.
-Elment az egyik barátnőjéhez.-mondta,majd beült aTV elé.
Én beszaladtam Debbie szobájába,aki éppen zenét hallgatott.Lerántottam a fejéről a fejhallgatót,és elkezdtem ordibálni.
-Debbie!!Nem fogod elhinni milyen levelet kapott anya!-ültem le mellé.
-Milyet?-nézett rám idiótán.Kicsit hülyének nézhetett.Odatoltam elé a baorítékot a feladóra mutogatva.Majdnem leborult a székről.Elolvasta a levelet,majd rámnézett. -Úristen.De mi lehet az a fontos dolog,amit el kell neked mondani?
-Ez az egyik.A másik meg,hogy mégis honnan ismer ez minket?-ordibáltam megint.
-Nyugi.Fogalmam sincs.Jobb lesz,ha megkérdezzük Rose-t.-mondta Debbie,és fel-alá járkált a szobában.

Fél óra múlva végre hazajött anyám,akit még ennyire,mint most,sose vártam.
-Anya,beszélnünk kell.-fogtam meg a vaállát,majd besétáltunk a konyhába.
-Mondjad kincsem.-ült le az egyik székre,majd előjött Debbie is.
Letettem az asztalra a levelet,majd furcsán végigmérte.2 perc után véggre a kezébe vette és kinyitotta.Elkezdte olvasni,és olvasás közben széles mosolyra húzta a száját.Mikor a végére ért lerakta,és mélyen a szemembe nézett.
-Mondanom kell valamit.-kezdte el a mondandóját.
-Igen,erre már én is rájöttem.
-De maradj nyugton,oké?Harry Styles a bátyád.-nyelt egy nagyot.
-Hogy micsoda?-kapaszkodtam bele a székbe,a mellettem ülő barátnőm pedig olyan visított,hogy azt hittem,hogy megsüketülök.
-Jól hallottad.Tudom,elég nehéz elhinni,de ez van.-állt fel,majd a kezébe vette a telefonját.
-De ezt eddig miért nem lehetett elmondani?-tettem fel a kérdést,miközben Debbie még mindig őrjöngött.
-Már vagy olyan érett,hogy elfogadd.Azt hittem,hogy nem fogsz neki örülni,és elutasítod.-mondta,majd adott egy puszit a homlokomra.Én megálltam anya melett,hogy halljam a beszélgetést. -Debbie,kérlek nyugodj meg.-szólt anya az idióta barátnőmre.Mire befejezte,beleszóltak a telefonba.

-Halló?
-Sza Harry! Én vagyok az,Rose.
-Ó,szia Anya!Akkor ezekszerint elolvastad a levelet.Faith tudja már?
-Igen,és elég jól fogadta.Nagyon örül neki.Beszélsz vele?
-Persze.
-Öhm...Szia Harry.-adta át nekem anya a telefont.
-Szia...húgi.-erre széles mosolyra húztam a számat,és tudtam,hogy Harry is ezt tette. -Mi újság?Jól vagytok?-kérdezte.
-Igen,köszi.Komolyan hazajössz?-váltottam témát.
-Igen,valószínűleg 1 hét múlva.Akkor már a sulinak is vége,és a húgommal lehetek végre.-mosolygott.
-Alig várom!!Egyébként a legjobb barátnőm,Debbie is velünk lakik.Nagy rajongótok.
-Na,örülök neki.Na de most mennem kell,puszilok mindenkit.Majd még beszélünk.Szia.-ezzel letette a telefont,én pedig visszaültem a székre.
Úristen.Még most sem hiszem el,hogy Harry Stlyles a bátyám.

-Anya,Holly tudja már?-léptem be a szobába,miközben anya mélyen olvasott.
-Igen drágám.-mondta.
Ezzel be is fejeztük a beszélgetést.Felrohantam az emeletre,be Deb szobájába.

-Áááá.Ez olyan jóó.-kiabálta a fülembe.
-Leállhatnál.-mondtam neki,ugyanis kezdett egy kicsit idegesítő lenni.
-Bocsi.Amúgy miért jöttél?-ült le az ágyára kicsit higgadtabban.
-Elmehetnénk sétálni.-tértem a lényegre.
-Oké,egy óra múlva mehetünk.-mondta Deb,majd átentem a szobámba.
Úgy gondoltam,utána nézek az új testvéremnek.Megnéztem néhány videót,és rájöttem,hogy egy idióta,a bandájával együtt.
-Mehetünk!!!-rontott be váratlanul Debbie.Elkészülődtem,majd kimentünk a parkba.Órákig beszélgettünk,de valahogy újra és úra felhozódott Harry.
-Nemsokára végre láthatom.-mondtam széles mosollyal az arcomon.
-De azt nem mondta,hogy mikor jön?-kérdezte izgatottan Deb.
-De,egy hét múlva.Úgy várom már.-Debbie szeme felcsillant.Bele van buzulva,és ráadásul Harry az,akit az elejétől kezdve jobban a szívmébe zárt.Egyszerűen imádta őket.
-És ugye majd a többieket is láthatjuk?-ugrott fel örömében,és a végén már az egész park minket bámult.
-Debbie,nyugi.Az egész park minket néz.Majd megkérdezem tőle.De biztos elhozza majd őket is.-nyugtattam le.Ilyenkor nem lehet vele bánni.Este 6-kor hazamentünk,,és úgy döntöttünk,hogy megnézünk egy csajos filmet.El is kezdtük,de a film közepén megcsörrent a telefonom.

-Halló?-szóltam bele.
-Faith?Harry vagyok.
-Sziaa! Honnan tudtad a számomat?
-Anya adta meg.Mindegy nem ez a lényeg.Arra gondoltam,hogy lehet hamarabb hazamegyek.
-Dejó lenne.És pontosan mikor?
-Holnap után.-erre a mondatára nagyon megörültem.
-Dejóó.-kiabáltam a telefonba. -Ja,és Debbie érdeklődött,hogy a fiúkkal is találkozhatunk valamikor?
-Persze.Ők is jönnek majd.Maradok egy hónapig,aztán majd meglátjuk mi lesz.
-Alig várom már.-ugráltam az ágyon mint egy idióta.
-Én is.Na de most mennem kell húgi.Szia! -ezzel letette a telefont.
Olyan jó volt hallani tőle,hogy húgi.Mindig is szerettem volna egy bátyót,akiben megbízhatok.És ez remélem így is lesz.