4.rész

Sziasztok!!Meghoztam a 4.részt is.:) Olvassátok,komizzatok,Tetszikeljetek..!:D Ja,és iratkozzatok feeel!!:D köszipuszi.:3♥ xx




Reggel körülbelül 11 órakor keltem Harry mély,álmos hangjára.Kézfejemmel megdörzsöltem a szemem,majd álmosan megszólaltam.
- Jó reggelt. - majd nagynehezen felültem az ágyon,és csak bámultam magam elé.
- Neked is.Te ilyen sokáig alszol? - kérdezte,majd befefeküdt az ágyamba.
- Ha nem keltesz fel,még tovább.-nevettem. - De nem baj,mert nem akartam sokáig aludni. Harry becsukta a szemét,és befordult a fal felé. -Vissza ne aludj.Inkább menjünk valamerre.-ráncigáltam ki az ágyból.
- Jó oké,de előbb menj le reggelizni,mostanába alig eszel.. - mondta,és az ajtó felé mutatott.
- Jó,már itt sem vagyok. - nevettem,majd lerohantam a konyhába,ahol anyám egy nagy tányér rántottával várt.Leültem az asztalhoz,és 2 perc alatt be is vágtam. -Köszi anya.-mondtam,majd visszarohantam a szobámba.Harry természetesen visszaaludt,amit horkolással kísért.Elgondolkodtam,és azzal a lendülettel rávetődtem,ő pedig ijdetében felkiáltott.
- Úristen!!A szírohamot hoztad rám. - nevetett.Rányújtottam a nyelvem,és közöltem vele,hogy végeztem.Kiugrott az ágyból,és beszaladt a fürdőszobába.Kinéztem a felső emelt folyosójára,és Harry parfümjének friss illata megcsapta orromat.Énis felöltöztem;egy fehér rövidnadrágot,egy rózsaszín ujjatlan felsőt és a fehér tornacipőmet vettem fel.Egyenes hajamat kifésültem,majd berohantam a nappaliba,ahol anyám és Harry beszélgetett.
- Mehetünk. - rohant le a lépcsőn Deb,majd elindultunk az egyik kedvenc éttermem felé.Harry és Deb egész úton röhögtek,beszélgettek.Hálistennek nagyon jól kijönnek egymással,már a második napon.Miután megebédeltek,kültünk a parkba,és Harryt felhívták a fiúk.

- Szia Hazza! - szólt a telefonba Liam.
- Helló. - kiabálta a telefonba Harry,amire Deb felnevetett.
- Holnap akkor mehetünk?
- Persze,de majd még előtte hívjatok fel.
- Oké.Na most leteszem,szia. - ezzel Liam félbeszakította a hívást.

- Jó sokáig beszélgettetek. - nevetett Deb.
-Holnap jönnek. - mondta Harry,a barátnőmmel összenéztünk,és egyszerre visítottunk egyet. -Mintha testvérek lennétek. - forgatta a szemét,és szorosan magához ölelt mindkettőnket. - Menjünk moziba. - javasolta,de abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.Anya hívott,hogy siessünk haza,mert el kell mennie otthonról.
- Mégse. - nevetett Deb.Hazarohantunk,és anya bazinagy bőröndjeivel találtuk szembe magunkat.
- Anya!!Mi ez a sok bőrönd?? - kiabáltam fel az emeletre.
- El kell mennem.Most hívott Richard,a főnököm,hogy Londonba kell mennünk. - mondta anya nagy pakolászás közben.Tudni kell,hogy anya esküvői ruhákat tervez,és van egy üzletük Londonban és Párizsban is.És most Londonba kellett menniük az egyik ügyfél változtatásai miatt. - Hetekig,akár hónapokig nem leszek,így Hollyt is magammal viszem.
- Van Isten!! - kiabáltam nevetve.Utáltam,mikor a 4 éves húgomra kellett vigyáznom.
Összepakolták a maradék cuccot is,majd dudálást hallottunk a kapu felől.
- Na,mennünk kell.Legyetek jók,a házat nem szétszedni.A fiúkat pedig üdvözlöm. - végigpuszilt mindenkit,és odament Harryhez. - Örülök,hogy láthattalak.Remélem még találkozunk.És kérlek vigyázz a húgodra. - kacsintott,és szorosan magához ölelte.Holly is elbúcsúzott mindenkitől,majd kiléptek az ajtón és már nyomuk sem volt.

- Miénk a háááz!! - kiabáltam nevetve. - Mostmár a fiúk is bőven elférnek.
Este még elmentünk moziba,majd 11 órakor fáradtan hazaértünk.Matt,a legjobb barátom is nálunk aludt.Reggel 9-kor keltem fel Harry álmos,mély hangjára.Kinyitottam a szemem,és előtört belőlem a nevetés.
- Mit nevetsz? - nézett rám a még félig alvó testvérem.
- A hajad.Úristen. - mondtam neki két nevetés között.Belenézett a tükörbe és elszörnyűlködött.Megrázta a haját,és máris jobban nézett ki.
- Megijedtem. - forgatta meg a szemét.

Elkészülődtünk,megreggeliztünk,majd csengettek.
- Úristen!! Ezek a fiúk!! - kiabáltam,majd az ajtó elé álltam.Kinyitottam a nyikorgó fa ajtót,és Liammel akadt össze a tekintetem.Mellette állt Zay,Louis,és mögötte az ír szőkeség,Niall.Végigöleltem mindenkit,amihez párosult a 'Szia,Faith vagyok,Harry testvére'. De mikor Niallhöz értem,ránéztem,és azt hittem ott helyben esek össze.Szőke haja és kék szemei rabul ejtettek.Már egy perce csak álltunk egymás előtt,amikor Zayn megtörte a rajtunk uralkodó csendet.
- Na,mi lesz már?
- Faith vagyok. - mondtam Niallnek,majd megöleltem.

3.rész

Sziasztok!!Meghoztam a 3.részt is.Ez egy kicsit rövid lett,de majd a kövi hosszabb lesz.Köszönöm a több,mint 200 látogatót.:3 És bocsánat azért,hogy múlthéten nem voltam,de nem voltam itthon.:3 De bepótolom.:-) Jó olvasást.!!:-)xx


Debbievel végignéztük a filmet,és lefeküdtünk aludni.Reggel anyám kiabálására keltem fel.
-Faith! Kelj fel!! Elfogtok késni!-nagynehezen magamhoz tértem,és átmentem a barátnőmhöz,hogy őt is felkeltsem.
-Kelj már fel.-ütögettem meg a vállát.
-Még 5 perc,kérlek..-mondta alig érthetően,majd befordult a falhoz,és tovább aludt.
-Fél 8 van!!-mondtam neki,amire felugrott,és berohant a fürdőbe.
Én is felöltöztem,táskámat a kezembe vettem,majd lementem a nappaliba.5 perc múlva Deb is előkerült,és végre elindulhattunk.Felültünk a buszra,és egy kis idő múlva már az iskola előtt álltunk.A reggelt öleléssel kezdtük,mint mindig.Ma van az utolsó nap az iskolában,amit az igazgató a "2011/2012-es tanévet lezárom" mondatával zár le.Amikor ezt kimondta,az egész osztály nagy üdvrivalgásban tört ki,amit a tanáre magas hangja zavart meg.
-Most már fejezzétek be!-kiabálta,és mindenki elhallgatott.
Délben végre hazamehettünk,és kezdődhetett a vakáció.

-Nemsokára jön Harry.-boldogan ugráltam végig a házban.Ezután a barátnőmmel elmentünk vásárolgatni,és meglátogattuk Mattet a kórházban,mert beteg volt.
Nagyon hamar eltelt a nap,így 6 órakor hazasétáltunk.Miután hazaértünk,kipakoltuk a vendégszobát,ami egy ideig Harry szobája lesz.Kitakarítottunk,majd felhívtam Harryt.

-Szia Harry! Faith vagyok. -szóltam bele.
-Helló. Mi újság?
-Semmi érdekes.Azért hívtalak,hogy megkérdezzem,mmikor is jössz holnap?- kérdeztem,és izgatottan vártam a választ.
-Ebédre otthon leszek. -mosolygott el a vonal másik végén.
-Oké!Már kész a szobád.Csak rád vár.
-Ó köszi.-nevetett. -Na de most mennem kell,mert a stúdióban vagyunk.Szia.-ezzel lerakta a telefont.

-Délre itthon lesz. - kiabáltam le anyához.Debbie alig bírta kivárni,én én is hasonló helyzetben voltam.Ezután befeküdtem az ágyamba,a fülhallgatót a fülembe dugtam,és elaludtam.
Reggel az előre beállított ébresztőórára keltem fel,8-kor.Semmi kedvem nem volt felkelni,de amint eszembe jutott,hogy ki is jön haza,rögtön nagyobb lelkesedéssel álltam a dolgokhoz.Felöltöztem,a hajamat kivasaltam,és felkeltettem a barátnőmet.A húgommal,Hollyval aludt el,ugyanis tegnap ő mondta neki az esti mesét.Deb is elkészülődött,és lementünk a nappaliba,ahol anya már Harry kedvenc kajáját készítette.Elég gyorsan telt az idő,majd 11 óra előtt csengettek.
-Úristeeen!! - kiabáltam. -Majd én nyitom!!-mondtam,majd odaszaladtam az ajtóhoz.
Vettem egy nagy levegőt,és kinyitottam.Ott állt előttem Harry Styles,aki a testvérem.Először szóhoz se jutottam,majd elé léptem,és megöleltem.Ő megpuszilta a fejem,amire felnéztem egyenesen a szemébe.Gyönyörű zöld szemei ugyanolyanok voltak,mint az enyém.
-Ja,bocsi.Gyere be. - beléptem az ajtón,és ő is követett.Anya puszik,és ölelések hadával köszöntötte,majd a húgom,Holly is megölelte.Talán felfogta,hogy Harry is a testvére.Majd egyszer csak nagy dübögés kíséretében Debbie rohant le a lépcsőn,majd megtorpant.
-Te jó isten. - fogta a fejét.Harry elmosolyodott,majd közelebb lépett hozzá,és széttárta kezeit.Azzal a lendülettel Deb megindult,és magához szorította Harryt.Arrébb lépett,majd megszólalt.
-Bocsi.Debbie vagyok,Faith legjobb barátnője. - mosolygott.
-Tudom,sokat hallottam már rólad. - mondta Harry,majd lepakolta a cuccait.Felvitte a szobájába,és leültünk a kanapéra. -Milyen lett a bizid?-fordult hozzám ezzel a nagyonhülye kérdéssel.
-Mindenki ezt kérdezi.-nevettem. -Maúgy elég jó lett.-mondtam,majd a kezébe nyomtam a ma kapott bizonyítványt.
-Ügyes vagy!-simogatta meg a fejem.Olyan volt,mintha mindig is ismertük volna egymást.
Lassan elkészült az ebéd,és leültünk enni.Harry megevett 2 tányérral,ezután Holly beült az ölébe,és azt akarta,hogy ő etesse meg.Harry,mint egy igazi testvér,megetette a 4 éves Hollyt.Aztán elhívta Barbie-zni.Olyan jó volt őket látni,ahogy játszanak.A végén már Debbie is velük játszott.Csináltam róluk egy képet,és felraktam Twitterre.A félreértések elkerülése miatt ezt a címet adtam neki:Harry a legjobb testvér.Miután abbahagyták a játékot,Hazza felment a szobájába,és lepihent.Én átmentem Debbiehez.Beszélgettünk,és egyszer kopogtak.
-Harry vagyok.Bemehetek? - kérdezte.
-Persze,gyere. - mondtam,majd belépett.
-Elmehetnénk sétálni.-vetette fel az ötletet Hazza,amire a barátnőmmel összenéztünk,és bólintottunk.Elkészülődtünk,és el is indultunk.
-Menjünk a parkba.-mondtam,majd elindultunk a park feé.Nemsokára oda is értünk,és leültünk az egyik padra.
-Ha megkérdezhetem,miért költöztél Faithékhez?-kérdezte Harry.
Ránéztem a barátnőmre,aki sóhajtott egyet,majd válaszolt.
-A szüleim 2 éve egy autóbalesetben meghaltak.Én túléltem,de ők nem.És nem tudtam hova menni.-egy könycsepp gördült le az arcán.
-Bocsi.Őszinte részvétem.-mondta Harry,majd magához húzta,és megölelte.Deb rámosolygott,és már nem is sírt.Körbesétáltuk az egész parkot,és este 8-kor hazamentünk.Annyira jó volt így hármasban.Még jobb lesz,ha a többiek is itt lesznek.Ahhoz képest,hogy még csak nemrég tudtam meg,hogy a testvérem,máris imádom.Hazamentünk,megvacsoráztunk,majd Harry felhívta a fiúkat.Jövőhéten valószínűleg jönnek.Anya a munkája miatt lehet,hogy elmegy Londonba,így a ház a miénk lenne néhány hétig.

2.rész

Sziasztok!Meg is hoztam a 2.részt.Kicsit gagyi lett,de lassan belejövök:D Ja,és lenne egy kérdésem.Titeket nem zavar a túl sok párbeszéd??:D Komiban megírhatnátok,és természetesen Tetszikeljetek is..:3 köszipuszi.:3♥ xx


Berohantam a házba,majd a húgommal találtam magam szembe.
-Anya hol van?-kérdeztem idegesen.
-Elment az egyik barátnőjéhez.-mondta,majd beült aTV elé.
Én beszaladtam Debbie szobájába,aki éppen zenét hallgatott.Lerántottam a fejéről a fejhallgatót,és elkezdtem ordibálni.
-Debbie!!Nem fogod elhinni milyen levelet kapott anya!-ültem le mellé.
-Milyet?-nézett rám idiótán.Kicsit hülyének nézhetett.Odatoltam elé a baorítékot a feladóra mutogatva.Majdnem leborult a székről.Elolvasta a levelet,majd rámnézett. -Úristen.De mi lehet az a fontos dolog,amit el kell neked mondani?
-Ez az egyik.A másik meg,hogy mégis honnan ismer ez minket?-ordibáltam megint.
-Nyugi.Fogalmam sincs.Jobb lesz,ha megkérdezzük Rose-t.-mondta Debbie,és fel-alá járkált a szobában.

Fél óra múlva végre hazajött anyám,akit még ennyire,mint most,sose vártam.
-Anya,beszélnünk kell.-fogtam meg a vaállát,majd besétáltunk a konyhába.
-Mondjad kincsem.-ült le az egyik székre,majd előjött Debbie is.
Letettem az asztalra a levelet,majd furcsán végigmérte.2 perc után véggre a kezébe vette és kinyitotta.Elkezdte olvasni,és olvasás közben széles mosolyra húzta a száját.Mikor a végére ért lerakta,és mélyen a szemembe nézett.
-Mondanom kell valamit.-kezdte el a mondandóját.
-Igen,erre már én is rájöttem.
-De maradj nyugton,oké?Harry Styles a bátyád.-nyelt egy nagyot.
-Hogy micsoda?-kapaszkodtam bele a székbe,a mellettem ülő barátnőm pedig olyan visított,hogy azt hittem,hogy megsüketülök.
-Jól hallottad.Tudom,elég nehéz elhinni,de ez van.-állt fel,majd a kezébe vette a telefonját.
-De ezt eddig miért nem lehetett elmondani?-tettem fel a kérdést,miközben Debbie még mindig őrjöngött.
-Már vagy olyan érett,hogy elfogadd.Azt hittem,hogy nem fogsz neki örülni,és elutasítod.-mondta,majd adott egy puszit a homlokomra.Én megálltam anya melett,hogy halljam a beszélgetést. -Debbie,kérlek nyugodj meg.-szólt anya az idióta barátnőmre.Mire befejezte,beleszóltak a telefonba.

-Halló?
-Sza Harry! Én vagyok az,Rose.
-Ó,szia Anya!Akkor ezekszerint elolvastad a levelet.Faith tudja már?
-Igen,és elég jól fogadta.Nagyon örül neki.Beszélsz vele?
-Persze.
-Öhm...Szia Harry.-adta át nekem anya a telefont.
-Szia...húgi.-erre széles mosolyra húztam a számat,és tudtam,hogy Harry is ezt tette. -Mi újság?Jól vagytok?-kérdezte.
-Igen,köszi.Komolyan hazajössz?-váltottam témát.
-Igen,valószínűleg 1 hét múlva.Akkor már a sulinak is vége,és a húgommal lehetek végre.-mosolygott.
-Alig várom!!Egyébként a legjobb barátnőm,Debbie is velünk lakik.Nagy rajongótok.
-Na,örülök neki.Na de most mennem kell,puszilok mindenkit.Majd még beszélünk.Szia.-ezzel letette a telefont,én pedig visszaültem a székre.
Úristen.Még most sem hiszem el,hogy Harry Stlyles a bátyám.

-Anya,Holly tudja már?-léptem be a szobába,miközben anya mélyen olvasott.
-Igen drágám.-mondta.
Ezzel be is fejeztük a beszélgetést.Felrohantam az emeletre,be Deb szobájába.

-Áááá.Ez olyan jóó.-kiabálta a fülembe.
-Leállhatnál.-mondtam neki,ugyanis kezdett egy kicsit idegesítő lenni.
-Bocsi.Amúgy miért jöttél?-ült le az ágyára kicsit higgadtabban.
-Elmehetnénk sétálni.-tértem a lényegre.
-Oké,egy óra múlva mehetünk.-mondta Deb,majd átentem a szobámba.
Úgy gondoltam,utána nézek az új testvéremnek.Megnéztem néhány videót,és rájöttem,hogy egy idióta,a bandájával együtt.
-Mehetünk!!!-rontott be váratlanul Debbie.Elkészülődtem,majd kimentünk a parkba.Órákig beszélgettünk,de valahogy újra és úra felhozódott Harry.
-Nemsokára végre láthatom.-mondtam széles mosollyal az arcomon.
-De azt nem mondta,hogy mikor jön?-kérdezte izgatottan Deb.
-De,egy hét múlva.Úgy várom már.-Debbie szeme felcsillant.Bele van buzulva,és ráadásul Harry az,akit az elejétől kezdve jobban a szívmébe zárt.Egyszerűen imádta őket.
-És ugye majd a többieket is láthatjuk?-ugrott fel örömében,és a végén már az egész park minket bámult.
-Debbie,nyugi.Az egész park minket néz.Majd megkérdezem tőle.De biztos elhozza majd őket is.-nyugtattam le.Ilyenkor nem lehet vele bánni.Este 6-kor hazamentünk,,és úgy döntöttünk,hogy megnézünk egy csajos filmet.El is kezdtük,de a film közepén megcsörrent a telefonom.

-Halló?-szóltam bele.
-Faith?Harry vagyok.
-Sziaa! Honnan tudtad a számomat?
-Anya adta meg.Mindegy nem ez a lényeg.Arra gondoltam,hogy lehet hamarabb hazamegyek.
-Dejó lenne.És pontosan mikor?
-Holnap után.-erre a mondatára nagyon megörültem.
-Dejóó.-kiabáltam a telefonba. -Ja,és Debbie érdeklődött,hogy a fiúkkal is találkozhatunk valamikor?
-Persze.Ők is jönnek majd.Maradok egy hónapig,aztán majd meglátjuk mi lesz.
-Alig várom már.-ugráltam az ágyon mint egy idióta.
-Én is.Na de most mennem kell húgi.Szia! -ezzel letette a telefont.
Olyan jó volt hallani tőle,hogy húgi.Mindig is szerettem volna egy bátyót,akiben megbízhatok.És ez remélem így is lesz.

1.rész

Sziasztok!Meghoztam az első részt!Nem lett túl hosszú,sőt.Elég rövid lett.de minél hamarabb szerettem volna hozni a részt.a következő ígérem hosszabb,tartalmasabb lesz!:) Tetszikeljetek,Komizzatok!!!:D Jó olvasást.!xoxo

Újra egy átlagos hétfő reggel a Meyer családban.Anyám főz,a húgom tv-t néz,én pedig álmosan ülök a konyhaasztalnál a reggelimre várva.
-Anya,az iskolabusz már kint áll.Siess.-kiabáltam be a konyhába.Abban a pillanatban megjelent egy tányér pirítóssal a kezében. -Köszi,majd jövök.-felvettem egyet a tányérról,majd adtam a húgomnak egy puszit,és kimentem a ház elé.Debbie már a kapu előtt állt,és várta,hogy elindulhassunk.Felültünk a sárga buszra,ami rám várt,és 5 perc múlva már az iskola előtt álltunk.
-Szia Faith!-jött oda hozzám Matt,az egyik legjobb haverom.Megöleltem,majd üdvözöltem a többieket is.
-Szerintem menjünk matekra.-javasoltam.Az első óra matek volt,mint minden hétfőn.Eddig egyenesen utáltam ezt a tantárgyat,de mióta az új srác mellettem ül,ez a véleményem az ellenkezőjére fordult.Már csak ezért is szerettem a hétfő reggeleket.

A többi óra már elég unalmas volt,de az egész napomat feldobta egy kis verekedés,ami az új srác,Jason és Matt között zajlott.Valahogy élveztem ezeket a kis összerezzenéseket.Általában egyik félnek sem esik baja,Matt ezeket nem gondolja komolyan.Ahhoz nagyon ki kell húzni nála a gyufát.Ami tavaly meg is történt.Az egyik osztályból egy idősebb srác meg akart erőszakolni.Szerencsére nem lett bajom,a fiút pedig nem sokkal ki is rúgták az iskolából.
-Végre mehetünk haza.-léptünk ki a töri teremből,ugyanis az volt az utolsó óránk.Utáltam a törit,szerintem semmi értelme.Debbie-vel elindultunk hazafelé.Az út gyalog 20 perc volt,de mi mindig levágtuk,és egy ösvényen mentünk végig,így az út csak 5-10 perc volt.Otthon anya finom főztje fogadott,aminek nagy éhséggel neki is estünk.
-Anya,megnézem a postaládát.Reggel volt a postás,de már nem volt időm kivenni.-mondtam,majd kiszaladtam az ajtón.Jól gondoltam,a postaládában 3 boríték is volt.Ezek közül 2 számla,a másik pedig egy levél egyenesen Londonból.Nem tudtam elképzelni,ki küldhette,és azzal nem foglalkozva,hogy kinek küldték,gyorsan kibontottam.Elolvastam,és azt hittem,hogy elájulok.Megnéztem a feladót,és Harry Styles állt rajta.Azt hittem álmodok.De annyira mégsem voltam lelkes,mint azt az ember tenné.

Szereplők.

Faith Meyer:

Főszereplő lány.Általában az ő szemszögéből lesznek a dolgok.Apja súlyos betegségben 5 évvel ezelőtt meghalt.


Debbie Turner:

Faith legjobb barátnője.Kiskoruk óta elválaszhatatlanok.Szülei egy autóbalesetben meghaltak,így Faithnél lakik.


One Direction:

Ők lesznek azok,akik az egész család életét fenekestül felforgatja.

Prológus.

Faith Meyer,a 19 éves lány London egyik távoli városkájában,Forest Hill-ben él családjával,és legjobb barátnőjével,Debbie Turnerrel,addig a pillanatig,amikor egy rég várt levél az egész életét felforgatja.Faith számára addig ismeretlen dolgok derülnek ki,és a világhírű One Direction egyik tagjával szorosabb kapcsolatba is kerül.Rátalál a szerelem,és Faith megtudja,hogy nem csak 1 testvére van.