5.rész

Sziasztok!! Kis késéssel,de meghoztam az 5.részt.Rövid lett,mert eredetileg nagyon hossszú volt,de muszáj volt szétszednem.:-D Szóval itt az 5.,olvassátok,komiizatok és tetszikeljetek!! A redszeres olvasókat pedig még mindig várom!!:3 Jaaa,és köszönöm a több,mint 1000 látogatót.:-) Imádlak titeket.:3♥

Finom illata megcsapta arcomat.Bementünk a nappaliba,ahol Harry épp tv-t nézett.Üdvözölte a fiúkat,és megkínálta őket enni - és innivalóval.
- Érezzétek otthon magatokat.Anya és Holly Londonban vannak,szóval miénk a ház. - mondta Harry,és visszaült a tv elé.Kis idő múlva Debbie ballagott le az emeletről,kissé kómás fejjel.
- Sziasztok srácok,Debbie vagyok,Faith legjobb barátnője. - mondta félig csukott szemmel,alig érthetően.Harryvel összenéztünk,hiszen ő egy nagy fan,aki,ha már csak a hangjukat hallja,elkezd őrjöngeni.
- Debbie,jól vagy? - kérdeztem tőle,ugyanis elég fehér volt az arca,és egyáltalán nem izgatta fel a fiúk látványa.
- Nem tudom,nem érzem magam túl jól.Szerintem beteg vagyok. - sétált be a konyhába.Megmérte a lázát,ami 39°C volt.Beült a fiúk közé,akik átölelték.
- Szia. - köszöntek nevetve,Deb üdvözlésére válaszolva.Harry hozott neki gyógyszert,bevette és felment a szobájába pihenni.A fiúk kipakolták a cuccokat,majd Liam bement Debbie szobájába.
Mi a fiúkkal beszélgettünk,majd elmentünk az egyik kajáldába.Liam otthon maradt a barátnőmmel,mert azt mondta,akármi történik,legyen mellette valaki.Ez aranyos volt tőle,pedig még csak egy napja se ismerik egymást.Nekik vittünk haza,mert nem volt otthon semmi ehető..Este még beszélgettünk,miközben filmet néztünk.Aztán hajnali 1-kor már fáradt volt mindenki,így lefeküdtünk aludni.Lou nem tudott elaludni,így bejött hozzám.Reggel a horkolására keltem fel.Olyan hangosan horkolt,hogy egyszerűen nem lehetett mellette aludni.Úgy gondoltam,hogy visszaaludni már nem tudok,így lementem a nappaliba,ahol Zayn a reggeli kávéját szürcsölgette.
- Jó reggelt. - mondtam,majd én is csináltam magamnak egy kávét,és leültem mellé a kanapéra.
- Neked is. - válaszolta,és bekapcsolta a tv-t.
- Hali emberek. - sétált le a lépcsőn Louis összegyűrt arccal,és borzos hajjal.
- Jó reggelt..Jó a hajad.- nevettem.
- Gondolom. - mosolygott,és leült mellém.Gondosan megigazítottam a haját,és egy 'köszönömmel' nyugtázta a dolgot.

Miután mindenki magához tért,Debbie és Liam elmentek az orvoshoz.A fiúknak lesz egy dedikálás Londonban,így ma Debbievel leszek.
- Eljöhetnél velünk. - vetette fel az ötletet Harry.
- És mi lesz Debbivel?? - kérdeztem a beteg barátnőmre nézve.
- Menj nyugodtan. - hallottam rekedt hangját a nappaliból.
- Biztos? - kérdeztem vissza.
- Perszee.Elleszek. - kacsintott,és magára húzta a takarót.Liam pulcsijában,egy hosszúnadrágban feküdt az ágyon,egy nagy takaróval együtt,ami a nyakáig ért.Nyáron hogy lehet belázasoni,gondoltam magamban.
- Köszi. - megöleltem,majd felmentem az emeletre,és elkészülődtem.Egy fehér toppot,egy rövidnadrágot és a kedvenc cipőmet vettem fel.Arcomra halvány alapozó került,és a szempillaspirált sem hagyhattam ki.Hajamat kifésültem,és kontyba kötöttem,ugyanis kiengedve olyan volt,mintha sál lenne rajtam.Lementem a nappaliba,ahol már mindenki rám várt.Elköszöntünk Debbie-től,majd beültünk a kocsiba.London 1 órányira volt Forest Hilltől,így egy fél órás késéssel,másfél óra múlva már a dedikálás helyszínén voltunk.

A fiúknak kiraktak egy hosszú asztalt,5 székkel.Mögöttük egy plakátot helyeztek el,hogy még hangulatosabb legyen.Legelöl ült Harry,mellette Louis,Liam,Niall és végül Zayn.Kis idő múlva kinyitottáka kapukat,ahol millió visítozó lány rohant be.Fél óra múlva kimentünk levegőzni,mert már a helyiségben alig volt levegő.2 óra dedikálás után végeztek.Ezután elmentünk az egyik Starbucksba,ahová a rajongók be akartak törni.A lányok nem tudták,hogy én Harry testvére vagyok,így nyilván azt hiszik,hogy Hazza barátnője vagyok.Holnap már minden újság címlapján az lesz,hogy "Harry Stylesra,a One Direction legfiatalabb tagjára rátalált a szerelem." Miután megittam a forrócsokimat,a kávézó hátsó ajtaján kellett kimennünk a rajongók miatt.Paul hazavitt minket,ahol Deb a szobájában aludt.Elég beteg volt,így nem csodáltam,hogy állandóan alszik.

Leültem a kanapéra,Niall mellé,aki furcsa módon elhúzódott mellőlem.Próbáltam vele beszélgetni,de ő csak egy-két szavas mondatokkal válaszolt.Egy idő után elég kellemetlenül éreztem magam mellette.Ezekszerint nem nagyon keresi a társaságomat.
Felmentem a szobámba lepihenni egy kicsit.Kezembe vettem a kedvenc könyvemet,és elkezdtem olvasni.Amikor a legjobb résznél tartottam,hangos dörömbölést hallottam az ajtó felől.
- Gyere be! - kiabáltam ki,azzal nem foglalkozva,hogy kis is lehet az.
- Nem zavarlak? - lépett be az ajtón Zayn,és halkan magunkra zárta az ajtót.
- Gyere csak. - néztem fel a könyvből,és egy visszafogott mosolyt nyomtam arcomra.Leült az ágyam végére,és csak nézett ki a fejéből. - Te nem tudod,hogy mi a baja Niallnek? - törtem meg a csendet,ami már egy kicsit zavaró volt.
- Tudtam,hogy kíváncsi vagy rá.Ezért is jöttem.Figyelj.Niall azért viselkedik veled így,mert azt hiszi,hogy te többet akarsz tőle,mint barát.Az első találkozásnál úgy érezte,neked talán később többet fog jelenteni egy jó havernál.Nemrég szakított a barátnőjével,3 év után.Nagyon megviselte.És most ezért van ilyen kedve. - nézett rám Zayn sajnálattal teli szemekkel.
- De ezt honnan veszi??Ne gondoljon már olyat,ami nem is igaz!! - ordítottam Zaynre,mintha erről az egészről ő tehetne.
- Nyugi.Beszélj vele,biztos abbahagyja majd. - kacsintott,és megsimogatta a hátam.
- Köszönöm.Megyek is,és beszélek vele. - öleltem meg,és kivonultunk a szobából.
Odaálltam Niall ajtaja elé,vettem egy nagy levegőt,és bekopogtam.
- Igen? - szólt egy mély hang a szoba másik végéből.
- Faith vagyok,bemehetek? - kérdeztem halkan.Hallottam,hogy sóhajt egyet,és megszólal.
- Gyere. - benyitottam a szobába,és Niall szomorúan feküdt az ágyon,fején egy párnával.
- Niall!Beszélnünk kell. - mondtam,és leültem az egyik székre.A szőke megbánóan lehajtotta a fejét. - Tudom,hogy miért viselkedsz így velem.Nagyon sajnálom,de hidd el,hogy nem az van,amit te gondolsz. - ránéztem Niallre,akinek a szemét könycseppek lepték el.
- De én imádom őt!! - emelte fel a hangját,mintha én tettem volna tönkre a kapcsolatát.
- Nyugodj meg.Nem tudom mi volt az oka annak,hogy szakítottatok,de ennek így kellett történnie. - simogattam meg a hátát,és a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Tényleg csak egy barát vagy neked? - kérdezte félénken.
- Egy nagyon jó barát. - mosolyogtam. - Azt szeretném,hogy,jóban legyünk,és,hogy számíthassak rád,és te is rám.-beletúrt szőke hajába,és letörölte a könnycseppjeit az arcáról.
- Akkor bocsánat az eddigiekért.Meggondolatlan voltam,és csak magammal törődtem. - mondta,majd szorosan magához ölelt.Örültem,hogy végre megtudtuk beszélni.