Miután az orvos közölte,hogy az egyik karja,a kulcscsontja és a bordája eltört,megdermedtem.Ez mind miattam.Megint rám tört a sírógörcs,de megszakította az orvos hangja.
- Bemehet hozzá,de csak egy kis időre,pihenésre van szüksége. - mondta,majd elviharzott.
Végigsétáltam az ürességtől kongó folyosón,majd végre Faith kórterméhez értem.Lassan a kilincsért nyúltam,majd halkan kinyitottam az ajtót.Faith gépekre volt kötve,és az egész szobát sípolás járta át.Közelebb léptem az ágyához,odahúztam egy széket,és leültem.Megint rám jött a sírás.Ez mind miattam van.Ha nem lettem volna figyelmetlen,ha nem nézem meg mi a baja az autónak,ha nem figyelek jobban az úton,akkor már régen otthon ülnénk nyugodtan.De nem,mindent elszúrtam.Soha nem bocsátom meg magamnak,és tudom,hogy Harry is engem fog hibáztatni.Én is ezt tenném a helyébe.Faith kómában volt,de éreztem,hogy fel fog ébredni.Hamarosan.Remélem.
*Harry szemszöge*
Kórház.Minek hív engem Louis a kórházba? És miért nem válaszolt,amikor azt kérdeztem,Faith jól van-e? Miközben ezen gondolkodtam,előjött Niall a konyhából.
- Haver,mi is veled megyünk. - mondta,majd elindult a lépcső felé.
- Oké,de siessetek. - sürgettem meg őket.10 perc után végre elindulhattunk.Beszálltunk az autóba,majd London felé vettük az irányt.Körülbelül 15 perc múlva meg is érkeztünk a kórház elé.Mikor a recepcióhoz értük,aggódóan megszólítottam egy nővért.
- Elnézést,meg tudná mondani,hogy hol találom Louis Tomlinson-t? - kérdeztem,miközben idegesen járkáltam össze-vissza.
- A 214-es kórteremben van. - tájékoztatott mosolyogva a hölgy.Biztos felismert,hogy kik is vagyunk,de most valahogy nem izgatott.
- Kórterem? Mi történt vele? - ordibáltam szegény recepcióssal,aki kicsit megrémült.
- Elnézést. - húzott arrébb erőteljesen Niall,kicsit ideges lettem.
Gyorsan a 214-es kórterem felé siettünk.Mikor benyitottam,Louis-t láttam az egyik ágyon feküdni.
- Srácooook! - ugrott a nyakamba.Mindenkit végig ölelgetett,mintha ez lenne az utolsó napja.
- Mi van? Jól vagy? És Faith? Ő hol van? - bombáztam meg a kérdéseimmel,de ő még mindig lázban égett,hogy láthat minket.Nem értettem,miért örül ennyire.
- Nyugi.Elmondok mindent.. - nyugtatott le,pedig látszólag ő is ideges volt.
- Nem nyugszom le.Bökd már ki. - ordibáltam vele.
* Louis szemszöge *
- Faith és én...Miközben hazafele tartottunk...hát autóbalesetet... - ekkor Harry a szavamba vágott.
- Hogy micsoda? Autóbaleset???? - az egész kórterem megrezgett Harry ordításától.A fiúk csitították le.Szomorúan ránéztem,majd folytattam.
- Látod,nekem semmi bajom,viszont Faith... - ekkor a szívem megszorult.Nehezebb volt kimondani,mint gondoltam.Elakadt a hangom,majd erős zokogásban törtem ki.
- Mi van Faith-szel? Mit tettél vele? - ő is megmondta,én tehetek az egészről.
- Az egyik karja,a kulcscsontja és a bordája eltört. - nyögtem ki végre két szipogás között.
- Ez mind miattad van! Ha te nem vagy akkora balfasz,akkor ez az egész nincs!!! - állt fel idegesen Harry,és majdnem nekem esett.Meg akart ütni,de még Liam idejében intézkedett,és lefogta.Nem láttam még ilyen állapotban őt.
Minden miattam történt.Harry,a legjobb barátom is megmondta,ráadásul egy nagy öklössel is bebizonyította volna,ha nincs Liam.Gondolom a többiek is engem hibáztatnak,amit megértek,és igazuk is van.
- Harry,kérlek nyugodj meg! - szólt rá Zayn indulatosan.
- Nem nyugszom. - ordibált.Megint meg akart ütni,de szerencsére Zayn útját állta.Kicsit elgondolkodott,majd valami kérdés-félét irányított felém,anélkül hogy rám nézett volna.
- Faith hol van? Látni akarom.MOST! - vergődött.
Amíg Zayn és Harry elmentek meglátogatni Faith-t,addig Liam és Niall a kórteremben maradt velem.
- Menjetek ti is.Velem ne foglalkozzatok. - hajtottam le a fejem,majd intettem az ajtó felé.
- Nem megyünk sehova.Mi szépen itt maradunk veled,Faith úgyis pihen. - mondta Niall,majd mind a ketten leültek az ágyam szélére.
- De nem érdemlem meg,hogy velem foglalkozzatok. - húztam meg a vállam.
- Hé.Hidd el,Harry idővel meg fog békélni.Még pár napig ezt fogja csinálni,de utána rájön,hogy nem te tehetsz erről az egészről,és felesleges veszekedni.
- mondta Liam együttérzően.Szerettem volna hinni,de tudtam,hogy Harry nem ilyen.Nem bocsájt meg egyik napról a másikra.Ismerem már annyira,hogy tudjam.
- Mi mindig itt leszünk.Ahogy Harry és Zayn is. - kacsintott Niall,majd beleharapott a kórházi vacsorámba.Elmosolyodtam,de valahogy még ehhez sem volt kedvem.Liam erősen törte a fejét valamin,majd legörbült a szája.
- Ha Debbie megtudja...szegény kiscsaj,ki lesz rendesen. - mondta,amire én és Niall szomorúan lehajtottuk a fejünket.Egyre jobban dühít,hogy erről az egészről én tehetek,és tönkretettem az életét Harry-nek is,és Faith-nek is.
*Harry szemszöge*
Még mindig nem jutott el az agyamig,hogy mit tett Louis a testvéremmel.Soha nem bocsájtok meg neki,ha Faith-nek valami maradandó sérülése lesz.Ahogy gondolkodtam,egyre közelebb értünk a nővérpulthoz,ahol még 10 perccel ezelőtt az egyik nővérrel ordítoztam.Szerencsére már más állt ott,nehéz lett volna megint beszélni vele azok után,ahogy viselkedtem vele.
- Elnézést.Meg tudná nekünk mondani,hogy melyik kórteremben van Faith Meyer? - szólította meg Zayn kedvesen a fekete,hosszú hajú nővérkét,aki mosolyogva ránk nézett.
- Persze. - ránézett a számítógép monitorjára,majd sóhajtott egyet. -Intenzív...-nézett ránk együttérzően.
Kezdett múlni a türelmem.Elmondja végre,vagy itt öregszünk meg? - 589-es kórterem.B épület,második emelet,folyosó vége. - mondta.
Több se kellett,azonnal elsiettünk a pult előtt.Átszaladtunk a B épületbe,ott a hosszú lépcsőn felmentünk,majd a folyosóra értünk.Óriási léptekkel indultunk a hatalmas INTENZÍV OSZTÁLY feliratú tábla alatt lévő ajtó felé.Nem tudtam mi vár ránk,amikor belépünk a kórterembe.Mikor az 589-es kórterem ajtaja elé értünk,lassan,remegő kézzel megfogtam a kilincset.Féltem.Féltem attól,hogy milyen állapotában fogom látni.
- Menj csak,majd benézek utánad. - mosolygott Zayn,majd leült a fehér székek egyikére.
Bólintottam,majd halkan benyitottam.Bezártam magam mögött az ajtót,és végignéztem a rideg szobán.A kórterem kellős közepén Faith feküdt gépekre kötve.Közelebb léptem.A szoba kongott az ürességtől,de a gépek csipogásán kívül semmit nem lehetett hallani.A kómában lévő testvérem kővé dermedve feküdt az ágyon.Végül az ágya mellé húztam egy széket,és megfogtam a kézfejét.Hideg volt és rezzenéstelen.Tehetetlennek éreztem magam.De tudtam,hogy meg fog gyógyulni.Ha valami maradandó károsodása lesz,sem magamnak,sem Louis-nak nem bocsájtok meg.Jobban kellett volna vigyáznom rá.És Louis-nak is.Mikor arcát figyeltem,furcsa módon,mintha próbálta volna kinyitni a szemét.Azt hittem,csak képzelődök,ezért nem foglalkoztam vele.De megint ránéztem,és a szemét újra próbálta kinyitni.Miután meggyőződtem,hogy nem hall engem,kirohantam a kórteremből,és utasítottam,hogy azonnal szóljon az egyik orvosnak.Miután Zayn elszaladt,gyorsan visszamentem a kórterembe,és hangos,fülsüketítő sípolás ütötte meg a fülem.Túl hangos volt.Ránéztem az ágya mellett lévő gépre,ami erősen villogott.Tudtam,hogy valami nagy baj van.Kinéztem az ablakon,és megláttam az orvost.
- Doktor úr! Kérem csináljon valamit!!! - kiabáltam,és nem tudtam mi fog történni ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése