13.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt,olvassátok !:-) xx



London egyik legismertebb,és legjobb szórakozóhelyére tartottunk.A barátnőinkkel az épület előtt találkoztunk.A csajok természetesen ismerték a One Directiont,így természetesen látni akarták Louis-t.
Tracey,Lizbeth és Rachel kedves üdvözölték Louis-t a találkozás után,beszélgettek,nevetgéltek,de nem álldogáltunk kint sokáig,úgyhogy búcsút vettünk egymástól.

- Akkor majd hívlak! És vigyázz madara. - vette komolyra a szót egy mosoly után,megölelt,majd beszállt a kocsiba,és elhajtott.

- Nyugi,minden rendben lesz. - integettem,majd bementünk az épületbe,ami meg volt telve emberekkel.
Üvöltött a zene,az emberek táncoltak,iszogattak.De mégis volt valami furcsa.Az épület hátsó része felől hangos kiabálás hallatszott.Az emberek szivárogtak onnan,és távolabbról figyelték a jelenetet.Mint később kiderült,két 40-es férfi összeverekedett,ami elég súlyosra sikeredett.Minden csupa vér volt,és az üvöltő zenét elnyomta a veszekedés helyéről szivárgó kiabálás.Kis idő múlva,szerencsére 2 biztonsági őrt véltünk felfedezni a bejárat felől közeledni.

- Kívül tágasabb. - mondta -a háromszor akkora ember- majd könnyedén kirakta a két fickót.Ezután végre normálisan bulizhattunk.

                                                      *    *   *

- Szia Lou! Mehetünk haza. - röhögtem bele a telefonba elég jó állapotban.Deb már elment Tracey-vel,Lizbeth és Rachel pedig hazasétáltak. Egyedül álltam a szórakozóhely előtt,Louis-ra várva.Pár perc múlva meg is érkeztünk,majd elindultunk.
Mikor Forest Hill-be értünk,furcsa hangra lettem figyelmes az autó motorháztetője felől.Valami elkezdett kattogni és erősen zúgni,közben az erős füsttől semmit sem lehetett látni.

~ Louis szemszöge ~

Nem tudtam,mi volt a baja kocsinak.Próbáltam lefékezni,de az autó nem lassított.Kattogások erős zaja hallatszott,az ablakon az erős füsttől pedig nem lehetett látni semmit.

- Faith,nyugi! - kiabáltam,ugyanis láttam,hogy Faith aggódó tekintettel néz rám.
Lehúztam az ablakot,hogy legalább maradjunk az úton,de ez sajnos nem jött össze.Egy farönknek köszönhetően lesodródtunk az útról,és valami dombos,földes úton mentünk keresztül.Később egyre több fa vált láthatóvá,így azt gondoltam,valami erdő-féleségben lehettünk.

- Louis!  - kiabálta el magát.  - Hol vagyunk? - szorította meg a kocsi ajtaján lévő kapaszkodót.
Nem feleltem.Tudtam,hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

- Mondj már valamit. - ordította sírva.Hihetetlenül rossz volt nézni,ahogy ül ott és nem tud semmiről.Mindketten tehetetlenek voltunk.A kézifék még mindig nem működött,így szorosan megfogtam a kézfejét,és megpusziltam.

- Faith.Nagyon megszerettelek,és nem akarlak elveszíteni.Inkább nekem essen bajom,de ne neked. - néztem a szemébe,amik megteltek könnyekkel.Reméltem,hogy nem ezek lesznek az utolsó mondataim.

- Én is szeretlek téged,de miért mondod ezt? - kerekedtek ki gyönyörű szemei.Szívem hevesebben vert,mint eddig valaha.

Egy tölgyfa.Egy öreg tölgyfa volt az,amit azt hittem,utoljára látok.Még egyszer rápillantottam Faith-re,aki lehajtott fejjel,sírva ült mellettem.Elviselhetetlen volt,hogy ha valami baja esik,az csak is az én hibám lesz. Majd egy hangos csapódás kíséretében minden elsötétedett körülöttem.Nem tudom meddig feküdhettem eszméletlenül,de később erős fejfájásra emeltem fel a fejemet.A halántékomhoz nyúltam,majd az ujjam véres lett.Homályosan láttam,de ez volt a legkisebb problémám.Villódzó fények és nyikorgás vett körül.Első gondolatom az volt,hogy Faith jól van-e.Reméltem,hogy igen,és néhány horzsolással megúszta az egész balesetet.De tévedtem.Nagyot.Négykézláb nagy nehezen odamentem Faith-hez,akinek fejéből patakként áramlott a vér.Szemei szorosan összezáródtak,vörös ajkai hófehérek voltak.

- Faith! Hallasz? Nyisd ki a szemed. - fogtam két kezem közé hideg arcát.
Ekkor hirtelen eszembe jutott,hogy telefonon értesíthetem a mentőket és a srácokat.Tárcsáztam a számot,majd valahogy elmagyaráztam,hogy körülbelül merre is vagyunk.Aztán bátorságot vettem,és felhívtam Harry-t.

                                       *Telefonbeszélgetés*
- Harry? - kérdeztem,miután megszűnt a kicsengés.
- Igen,mondjad.Nem gondolod,hogy egy kicsit késő van már? - szólt bele a telefonba egy álmos hang,ami feltehetően Harry-é volt.
- Gyere a kórházba.Siess! - mondtam.Igaz,még a mentő sem érkezett meg,de mire ők Londonba érnek,addigra mi is a kórházban leszünk.
- Miért? Mi történt? - kérdezgette.Sóhajtottam,majd miután szirénázást hallottam,gyorsan próbáltam lerázni Harryt.
                                            ***

Az autó gyorsan odaért hozzánk,és miután látták,nekem kutya bajom,kezelésbe vették Faith-t.

- Kérem mondják,hogy jól van. - könyörögtem.
- Nem tudunk semmit mondani. - mondta az egyik mentős,majd felrakták a hordágyra,beszálltunk az autóba,és elindultunk.
Az az idő,amíg a kórházba értünk,egy teljes örökkévalóságnak tűnt.10 perc után végre megérkeztünk a legközelebbi kórházba,ahol már 2 nővér,és egy orvos várt minket.

- A fiatalúrnak nincsen komolyabb baja,viszont a lánynak súlyos sérülései vannak.Vigyék az intenzívre. - tájékoztatta az ott állókat,majd elindultak az intenzívre. El sem hiszem,mekkora tragédiát okoztam ezzel Faith-nek,és Harry-nek.

- Ön jöjjön velem. - sietett oda hozzám egy újabb nővér,aki elkísért az egyik vizsgálóba.

Alaposan megvizsgált,vért vett,de az ég világon semmi bajom,csak a fejemen van néhány horzsolás.Ellentétben Faith-szel.Nem tudom mi lehet a baja.Miután megbizonyosodtam róla,hogy nem kell a kórtermemben ücsörögni,felmentem az intenzívre.Még vizsgálták,így nem lehetett bemenni,ezért leültem az egyik székre,és csak sírtam.Idegesen járt a lábam,a fejem erősen fájt,de nem érdekelt.Hosszú várakozás után az egyik orvos lépett ki a kórteremből.