- Elvesztette az eszméletét! - mondta miután ránézett a fülsüketítően sípoló gépre,ami az ágya mellett állt. - Doktor úr! Leállt a szíve. - kiabálta a nővér,az orvos pedig rögtön a defibrillátorért nyúlt.
Egyszerűen el sem hittem,mi történik Faith-szel.Próbáltam közelebb kerülni hozzá,de se Zayn,se a nővér nem engedte.
- Félre! - utasított az orvos,a nővérke pedig hátrébb lépett.Faith mellkasához emelte a defibrillátort,majd felugrott az ágytól.Erősebb fokozatra vette,és megismételte.Ezután megint ugyanez a folyamat,majd a harmadik próbálkozás után a helyére tette a defibrillátort,ránézett a monitorra,majd sóhajtott egyet.
- Sikerült. - mondta,és halvány mosolyra húzta a száját,majd rám nézett.
- Köszönöm doktor úr. - fogtam kezet vele,majd gyorsan Faith ágyához rohantam.Az orvos bólintott,majd kiment. A nővér beállította az infúziót,ami a karjába csöpögött,majd még egyszer a monitorra pillantott.
- Még bent maradhatnak,de kérem ne sokáig.Hagyják pihenni. - mondta,majd Zayn illedelmesen kinyitotta neki az ajtót,és ő is követte az orvost.
Odaültünk Faith ágyához,és csak néztük.El sem hiszem,hogy ez mind az én testvéremmel történik.Még csak 2 hónapja ismerjük egymást,de máris életveszélybe került miattunk.Ránéztem Zayn-re,aki tenyerébe temette arcát.Megfogtam a vállát,ő pedig rám nézett.Barna szemei megteltek hatalmas könnycseppekkel,amik ezután egyesével legördültek arcán.Miután kicsit megnyugodott,sóhajtott egyet,és beszédre nyitotta a száját.
- Harry.Figyelj rám. - vette komolyra a szót.Unottan ültem mellette,és valahogy éreztem,hogy vallatás következik.
- Ha Louis-ról van szó,el se kezd. - mondtam neki idegesen.
- Várj már.Azt se tudod,mi történt,és hogy miért.De te rögtön Louis-t hibáztatod.Tudod,hogy mindig melletted leszek,és támogatlak,de ezen gondolkozz el egy kicsit.Szerintem egyáltalán nem Louis tehet erről az egészről,és csak baleset volt. - mondta,majd szó nélkül magamra hagyott.
Louis mégis csak a legjobb barátom,nem tehetem ezt vele.Zayn felnyitotta a szemem.Tényleg nem kellet volna őt hibáztatni,és meg is bántam.Az,meg hogy emiatt majdnem meg is ütöttem...az nem én voltam.Totál kivoltam,nem érdekelt senki és semmi,csak a húgom.
- Hagylak pihenni,húgi.Bármikor itt leszek.Szeretlek. - pusziltam meg a homlokát,majd halkan elhagytam a rideg kórtermet.Ahogy kiléptem a folyosóra,Niall kétségbeesett arcával találtam magam szembe.
- Ezt azért én sem gondoltam volna rólad. - csóválta a fejét. - Elhiszem,hogy megijedtél,és aggódsz a testvéredért,de ne tudd meg,hogy ez Louis-nak mennyire rosszul esik.Nem elég,hogy ő is magát hibáztatja,még te is ráteszel egy lapáttal.Gratulálok Styles.Megcsináltad.Én is nagyon aggódom Faith miatt,de nem okolom Louis-t,mert tudom,hogy csak baleset volt. - próbálta osztani az észt,hogy nem Louis a hibás.Szó nélkül elviharzottam mellette.
És ő nem gondolja,hogy nekem ez mennyire nehéz? Erőt vettem magamon,és megkerestem Lou szobáját.Miután az ajtó elé értem,lassan a kilincsre helyeztem az ujjaimat,és határozatlanul benyitottam.Louis,miután meglátott,mozdulatlanul ült,és én is így tettem.
- Kérlek,bocsáss meg.Tudom,hogy én tettem ezt a szörnyűséget,de.. - kezdte el Louis,de félbeszakítottam mondatát.Odarohantam hozzá,és magamhoz öleltem.Ő a legjobb barátom,és nem akartam elveszíteni.Tudtam,hogy most nagyon megbántottam,és ez engem is zavart.
- Nagyon,nagyon sajnálom,hogy téged okoltalak. - néztem rá,majd elmosolyodott.
- Felejtsük el haver! Én se tettem volna mást. - veregette meg a vállam,majd még egyszer magához ölelt. - De mondd már,mi van Faith-szel? - kérdezte kíváncsian.Reménykedett benne,hogy jobban van.
- Khm...Néhány perce leállt a szíve,de pont jókor jött Mr.James. - sóhajtottam. - De már jól van,de nagyon fáradt vagyok. - ültem le az ágyára majd hátradőltem.
- Akkor most szépen hazamész,és kipihened magad. - intett Lou az ajtó felé.
- Nem!Nem fogom magára hagyni. - tiltakoztam.
- Én sem. - mosolygott Louis. - Majd én vigyázok rá.Megígérem. - tényleg nagyon fáradt voltam,de nem hiszem,hogy egy percnél is tovább tudnék aludni. - Menj már. - húzott fel az ágyáról a két kezemnél,majd kivezetett az ajtón. - Isten áldjon!-röhögött,majd intettem,és elhagytam a kórházat.
Hívtam egy taxit,majd 10 perc múlva otthon is voltam.Hulla fáradtan kiszálltam az autóból,majd beestem az ürességtől kongó hatalmas házba.
*Louis szemszöge*
Harry számíthat rám.Vigyázni fogok Faith-re.Lehet,hogy Harry megbocsátott,de ha Faith-nek valami maradandó károsodása lesz,akkor végem.Azt nem fogom túlélni.Hátradőltem,és csak néztem magam elé.
- Bocsi,nem zavarunk? - nyitott be hirtelen Niall,Liam és Zayn.Örültem a társaságuknak,ugyanis utáltam egyedül lenni.
- Dehogy,gyertek csak. - örvendeztem,majd felpattantam az ágyról.
- Voltunk Faith-nél,minden rendben. - bólogattak mosolyogva.Megkönnyebbülten sóhajtottam.
- Én pedig kibékültem Harry-vel. - mondtam,majd a srácok nagy lelkesedésben törtek ki.Láthatólag nagyon örülnek.
Kíváncsian kérdezgették,mikor mehetek haza.Pontos időpontot nem tudtam mondani,ugyanis még én sem tudom.Annyival elégedjenek meg,hogy a héten biztos.Annyira jól esett,hogy ennyire aggódnak értem,és még hulla fáradtan is az ágyam mellett dekkolnak.Beszélgetés közben egymás ellen ásítottak 2 percenként,ezért hazaküldtem őket.Komolyan,nekem kell arról gondoskodni,hogy aludjanak.Ha nem mondtam volna,lehet reggelig ásítanak mellettem.Miután végre hazamentek,én is -kisebb-nagyobb- nyugalommal tudtam elaludni.Faith a körülményekhez képest jól van,és én is hazamentek nem sokára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése